• H.-V.: 10.00-22.00

Egy olyan prágai sörözőről, amelynek saját baráti köre működik Magyarországon, és rajongói klubja volt anno még az iwiw-en is, továbbá állandó szereplője a prágai útikalauzoknak, nehéz bármi újat mondani, nem is próbálkozunk ezzel. Inkább csak felskiccelünk néhány színfoltot a legendás kocsmárium hétköznapjaiból.

Szóval a Fekete ökör! Először is, aki idetart a vár felől, az ne kocsmát keressen! A Loratánské téren egy gazdagon díszített, XVI. századi barokk épület földszintjén található az U Černého vola. Az átkosban ping-pong asztalokkal berendezett szocialista agitációs központ működött a helyén, a bejárat fölötti freskón ugyanakkor bibliai jelenet látható. Az Ökör tehát felekezeti és világnézeti hovatartozástól függetlenül bátran látogatható. A bent rejtőző kocsma létéről csak a díszes ón üvegablak, és az éppen megfürdetett korsók csilingelése árulkodik. Utóbbi ugyanis nyaranta a nyitott ablakokon át kihallatszik az utcára. Ha szerencsénk van, ottjártunkkor a mesterpáros fog dolgozni!

Egyikük az interneten keringő fotókról is jól ismert, köpcös, unott képű csapos, akihez valószínűleg végleg hozzánőtt kozeles köténye. Örökké cigaretta lóg a szájában, szolgálati poharát pedig nyitástól-zárásig a sörcsap alatt tárolja, így biztosítva magának folyamatos sörutánpótlást. Ha rossz napja van, izomból rácsapja a spalettát az utcáról bevakuzó turistacsoportokra - megkímélve mindjárt a helyet a nem kívánt látogatóktól. A mesterpáros másik tagja az asztalok között szaladgáló langaléta felszolgáló. Szemüvegét az orrára tolva húzza a cetlinkre az elfogyasztott sörök számát jelző rovásokat. A söntés felé menet mindig dallamos hanglejtéssel adja le az újabb rendelést: „-Jednóóóúú!” Mélán pöfékelő csaposunk karja erre meglendül, és egyetlen mozdulattal kihúzza a csapból a fenséges, ezer literes tankból nyert világos Kozelt. (Kezdő magyar vendéglátóipari szaktanoncok figyelmébe ajánljuk, hogy ez a két ember szemrebbenés nélkül kiszolgál akár hetven vendéget is úgy, hogy soha nem marad előttük üres a korsó. Pedig az Ökörbe nem leányiskolák növendékei járnak sörözni...)

Aki idejön, Kozelt igyon, ne pilzenit, és mesélje el otthon, milyen íz-, és értékvesztést okoz, ha egyes cseh sörgyárak kiadják termékeik gyártási jogát külföldre, például Magyarországra. A Velké Popovicében főzött Kozel ugyanis kategóriákkal jobb a nálunk ismert, Budapesten készített változatánál. Ráadásul az Ökörben csapon van a barna párja (Kozel černé), amely az édesebb sörök kedvelőit hozza erős izgalmi állapotba. Az Ökörben együnk! Együnk akkor is, ha éppen nem vagyunk éhesek! Az itteni sörkorcsolyák mindegyike remekmű ugyanis a maga műfajában: legyen szó utopenecről, főtt virsliről (párek), grill kolbászról, a határon túl is híres černého volás rántott sajtról, vagy a régi cseh konyhát reprezentáló tojásos knédliről. Ha pedig ettünk, igyunk újra! Az ételtől elálmosodó gyomrunkat ébresztgessük egy kis Slivovicével.

Gyakorlatilag minden nap telt ház van esténként. Ilyenkor próbáljunk meg legalább egy állóhelyet szerezni magunknak az előtérben. Az előtér egyfajta várakozóként szolgál, amíg bent fel nem szabadul egy asztal, vagy legalább néhány hely.  Tapasztalt Prága-járók szerint itt, ebben a "savanykás kocsmaszagban" ácsorogva még jobban esik a sör.

Egy a lényeg: a pincérek útját soha ne keresztezzük, és ne álljunk be eléjük, mert alapos letolásban lesz részünk, ebben biztosak lehetünk.

Nem legenda, hanem rögvaló, hogy az 1962-ben megnyílt Fekete ökröt törzsvendégei mentették meg a bizonytalan kimenetelű magánosítástól. 1989-ben alapították meg a „Társaság a Fekete ökörhöz Vendéglő Megmentésére” elnevezésű civil szervezetet. A nyereséget a mai napig a szomszédban működő Vakok Bentlakásos Iskolájának utalják át. Jótékonykodjunk tehát, és ne sértődjünk meg, ha az első alkalommal nem részesülünk szívélyes fogadtatásban. Lehet, hogy a tizediknél sem fogunk, de ez nem a mi hibánk. Sokkal inkább az előttünk itt járt, több ezer stupid turistáé, akik alaposan próbára tették a személyzet türelmét.

Az Ökörben éppen az a csodálatos, hogy újra és újra meg kell küzdenünk rendes kocsmai tagságunkért, de a tagságot mindig elnyerjük, ha betartjuk a kulturált, egyben hatékony sörfogyasztás követelményeit. És hogy honnan tudjuk, hogy klubtaggá váltunk? Távozáskor a söntésben álldogáló, flegmaképű csapos odavakkant felénk, hogy: „Naszklé...”, és ha igazán jó napja van, félmosolyba torzul az arca.