• H-P: 11.00-23.00
• Sz: 12.00-23.00
• V: 12.00-22.00

Híres, jól bejáratott sörözőt kerestünk fel Prága második kerületében. Az Ejtőernyősökhöz címzett sarki vendéglőre szűretlen csapolt söre és remek konyhája miatt érdemes odafigyelni.

Enyhe, szokatlanul kellemes novemberi időben haladunk a forgalmas Resslova utcán a Moldva irányába, amikor feltűnik az egyik sarkon „Krčma U Parašutistů”, vagyis „Az Ejtőernyősökhöz” címzett söröző.

Szerencsénk van, akad egy szabad asztal, méghozzá éppen a söntéssel szemben. A csapolt sör kínálatban tízes Gambrinus, tizenkét fokos pilzeni, barna Kozel, továbbá barna és világos sör egymásra csapolásával készülő rigó, valamint szűretlen Gambrinus szerepel.

Nem kérdés, hogy „nefiltrovaný” Gambácsot rendelünk, és közben szemügyre vesszük az asztalra helyezett napi ajánlatot. Leves, és öt-hat fajta vonzó készétel szerepel rajta, jutányos áron. Mi azonban szentségtörő módon egy rántott sajt elkészítésére teszünk indítványt, mire ezt meghallva a felszolgáló kisasszony csaknem rosszul lesz, meg kell kapaszkodnia az egyik szék támlájában.

Prága hasonló kisvendéglőiben ugyanis nem szokás déltájt a napi ajánlatban nem szereplő étellel próbára tenni a szakács türelmét. Ebédidőben az étlapokat a legtöbb helyen beszedik az asztalokról, és az aktuális napi ajánlatból (denní menu) lehet választani. Láthatóan kissé sápadtan, remegő lábakkal a kisasszony mégis elindul a konyha felé leadni a rendelést, és belépve nyilván elmagyarázza a séfnek, hogy elmeháborodott magyar turisták érkeztek, és ezegyszer tegyen kivételt.

Amíg rendelésünk sorsa felől töprengünk, szemügyre vesszük a csapszék melletti törzsasztalt. A napi rendszerességgel betérőknek elegáns réztáblájuk van, névvel vagy becenévvel ellátva, látszik, hogy itt megbecsülik a vendéget.

Még minket is. Elkészült ugyanis a rántott sajt, amely mellé zöldfűszeres, snidlinges tartármártást, káposztasalátát és hasábburgonyát álmodott meg a szakács. A hajnali Vencel téri kolbászozástól elgyötört gyomrunknak igazi orvosság ez a kiváló húsmentes csemege. Befaljuk az ételt, majd egy újabb szűretlen Gambrinus mellett emlékezünk meg a söröző névadóiról. Vagyis azokról az Angliában élő cseh emigránsokról, akiket a második világháborúban ejtőernyővel dobtak le Csehország területére, ahol sikeres merényletet hajtottak végre a német birodalmi helytartó ellen 1942 tavaszán.

Az ejtőernyősöket heteken át a szomszédos Szent Cirill és Metód templomban bujtatták, míg egy besúgó fel nem fedte hollétüket. A náci Németország bosszúja rettentő volt. Szent Cirill és Metód templomában ma is található egy emlékhely, amelyet évről-évre szépszámú turista keres fel.

Sörünk vége felé járunk, amikor megjelenik egy ötfős társaság. Már sehol nincs szabad hely, ezért aztán átengedjük az asztalunkat, hiszen tulajdonképpen mi már végeztünk.

Azért csak tulajdonképpen, mert a söntés bárszékeire ülve búcsúzóul még rendelünk egy rigót is. Onnan nézzük, ahogyan a három közepes méretű helyiséget megtöltő vendégsereglet jóízűen kanalazza a forró levest, hófehér knédliket tunkol a gazdag pörköltszaftba, és jóféle sörökkel kíséri ebédjét.

A kérdés legvégül mindig ugyanaz: vajon visszajövünk-e még az Ejtőernyősökhöz? A válaszon nincs mit gondolkodni: ha erre járunk, mindenképpen.