• H-P: 11.00-23.00
• Sz-V: 12.00-23.00

A Vencel tér fölött, a Nemzeti Múzeumtól két kőhajításnyira különös hangulatú, gazdag és mozgalmas előéletű pilzeni étterem édesen ölelő karjaiba vezetett a sors. Hálás köszönet érte ezúton is!

Akár a mesékben, véletlenül akadtunk rá - hivatalos nevén - a Pilsner Urquell Originál Restaurant Demínkára. A szomszédjában lévő ötödosztályú csehóba készültünk, ám az még zárva volt. Így egy életmentő aznapi első sörre a Demínka saroképülete felé fordultunk vissza.

És micsoda remek döntésnek bizonyult!

A Demínka tekintélyes épület kívül és belül egyaránt. Világos terembe lépünk, amelynek központi eleme egy hatalmas főzőüstöt formázó, azonnali sörszomjat generáló csodaszép söntés. Leülünk a söntéssel szembeni asztalhoz és ámulunk tovább. Komoly a belmagasság, csillárok lógnak fent a mennyezetről, az egész helyiség hangulatát a szecesszió elegáns stílusjegyei hatják át. A terem hátsó traktusát két lépcső magasságban megemelték, a sarokba egy antik pénztárgépet helyeztek el, a falakon a századforduló prágai napilapjai tűnnek fel plakátokon.

Szombat délelőtti révületünkből korsók koppanása segít vissza a valóságba. Nem véletlenül adta a nevét a pilzeni sörgyár az étteremhez. Az itteni Prazdroj a jók közül való, a korsó párás, a hab kemény és hófehér, akár a frissen mosott, kikeményített paplan.

Természetesen megegyezünk, hogy csak egy sört iszunk, hiszen még korán van, és egyébként sem volt betervezve ez a hely. És természetes az is, hogy ezt a vállalásunkat nem tudjuk, és nem is akarjuk tartani. Rendelünk egy újabb kört, kár volna innen szaladni.

A Demínkát 1886-ban alapították, a tizenkilenc és a huszadik század fordulójára pedig már a prágai társasági élet egyik jelentős helyszíneként tartották számon. Díszes játéktermébe és szalonjába a kor híres sakk-, biliárd-, és kártyajátékosai jártak. E falak között alakították meg 1893-ban a Sparta Praha sportegyesületet, a Demínka pedig hamarosan a prágai hírességek, írók, színészek törzshelyévé vált.

A kommunizmus ideje alatt az ellenzékiek egyfajta találkozóhelye is volt, a tiltó listán szereplő írók és művészek közül többek között Karel Čapek, később pedig a Charta 77-t tagjai is látogatták.

A korán kelő sörbarátok legnagyobb örömére korábban már reggel fél nyolckor kinyitottak, ez azonban a múlté. Hétköznap tizenegykor, hétvégente délben húzzák fel a rolót.

A főteremben százharmincan férnek el, de van egy ötven fős külön terem is. A napi menü és az állandó étlap árai pénztárcabarátak, még magyar viszonylatban is, pedig csak néhány percre vagyunk a Vencel tértől. A Vencel tér fölött magasodó Nemzeti Múzeum gyakorlatilag két kőhajításnyira van, már ha kislabdadobásban jeleskedett az ember általános iskolában.

Egyszóval, ha valaki szeretné megadni a módját, és egy stílusos helyen, jó áron, Prága központjában sörözne, ebédelne-vacsorázna, keresse fel a Demínkát. Számunkra kimondottan kellemes élményt nyújtott ez a váratlan, előre el nem tervezett találkozás.