• H-V: 11.00-24.00

Azért jó Žižkovban szállást foglalni, mert olyan, mintha az ember kocsmaországba érkezne meg.

Minden sarkon söröző virít, és a még látszólag semmi izgalmasat sem ígérő kis utcácskában is bármikor ráakadhatunk egy ivodára…, vagy háromra. Az sem ritka, hogy éppen egymás mellett, vagy egymással szemközt működnek. Ezek a kocsmákkal zsúfolt utcák úgy futják be a kerületet, akár az emberi testet az artériák, a városrészt élettel töltik meg, vitalitást adnak neki, örök mozgásban tartják.

Az „L”-alakban hosszan elnyúló Bořivojova utca önmagában is elég volna egy egy hetes prágai sörtúra lebonyolításához, ebből  a lenyűgöző kocsmatermésből ezúttal az Restaurace U Houdků nevű műintézményt emeljük ki.

Erre a kocsmára már kívülről is öröm ránézni! Egy patinásan kopott épület boltívelt ablakai és táblái hirdetik, hogy itt bizony sört mérnek, még hozzá cseh klasszikusokat, Kozelt és Plzeňský Prazdrojt.

Az először ittjáró sörturista a törzsvendégek és a személyzet diszkrét figyelmét vonja magára belépéskor. A pincér annyira megzavarodik, hogy sör helyett először kávét hoz ki. Persze az is lehet, hogy ennyire pocsék a kiejtésünk – alighanem a Prazdrojt szót érthette (esz)presszónak. Nem is csoda, hogy nehezen megy a beszéd, hiszen ez lesz a mai első sörünk. Régi megfigyelés, hogy az ötödik-hatodik sör után meglepő gyorsasággal fejlődik, illetve éled újjá az ember lappangó cseh szókincse és nyelvérzéke, hogy aztán este tíz-tizenegy óra táján a tetőfokára hágjon, majd – a nap során felkeresett kocsmák számával arányosan – meredek zuhanásban hulljon alá a kora hajnali órákban.

Jó is itt az U Houdkůban a tankból csapolt Kozel, de még jobb a pilzeni, szépen csúsznak egymásután a serecskék, az immár kihűlt kávé pedig örök mementóként gazdátlanul az asztal sarkán marad. Kikérünk viszont egy húslevest, és az annyira jól esik, hogy magával ránt a főételek közül két szelet marhasültet borsos mártásban, szalonnába göngyölt zöldbabbal, sült krumplival és fokhagyma mártással.

Ezt a napot már nem ronthatja el semmi, de hogy ne legyünk elbizakodottak: desszertként rendelünk még egy Becherovkát is az újabb pilzeni sör mellé. Valahogy így kell elkezdeni egy prágai sörtúrát, biztos alapokra kell helyezni a nap további részét, nehogy úgy járjunk, mint a múltkor, amikor a társaság egy része másnap reggel az ágyban végignézett fotók alapján szembesült azzal, hogy több helyen járt, mint ahányra emlékszik.

Az U Houdků klasszikus žižkovi kisvendéglő, házias konyhával, jó sörökkel és kedves személyzettel. Búcsúzáskor a jó vendégnek jár egy baráti kézfogás, és egy fotó is készül a sörcsapoknál. Ezek után nem meglepő, hogy amikor kilép az ember a kapualjból a macskaköves utcára, és magára húzza a kabátját megintcsak azt érzi: piszkosul jó újra Prágában lenni!