A prágai kocsmákról

Hostinec, pivnice, krčma és társai

Hostinec, hospoda (vendéglő), hospůdka (kisvendéglő), pivnice (söröző), pivovar (sörfőzde), esetleg krčma (kocsma), kavárna (kávézó), výčep (söntés), formanka: ezeket a szavakat jegyezzük meg, ha Prágába érve kocsmát keresünk. Nem lesz nehéz dolgunk: több ezer ivó kínálja szolgáltatásait  városszerte.

Ne ijedjünk meg a „restaurace” felirattól sem: az éttermeknek hirdetett helyek többsége a magyar besorolás szerint inkább vendéglőnek felel meg. Kivételt képeznek ez alól a belvárosi, olasz-, és angol hangzású restaurantok, ezeket ízlés szerint kerüljük.

Több helyütt viszont semmilyen tájékoztató felirat nem látható, csak számunkra ismeretlen cseh kifejezések, mint például: U Kocoura (A Kandúrnál), U Černého Vola (A Fekete Ökörnél), U Rotundy (A Körtemplomnál), U Fleků (Flekéknél). A csehek kedves hagyománya még ma is él, mely szerint előszeretettel nevezik el kocsmáikat állatokról, közelben lévő látnivalókról, vagy éppen régi családnevekről.

Éjjeli menedékhelyek

Az először Prágában járókat általában kellemetlen meglepetésként éri, hogy a kocsmák többsége este tíz-tizenegy órakor, de legkésőbb éjfélkor bezár. Több száz éves hagyományon alapszik ez a viszonylag korai záróra. A középkorban a pontban este tíz órakor megkonduló sörharang jelezte, hogy a kocsmákban be kell fejezni a csapolást.

Mi azonban ne engedjük, hogy a lehúzott kocsmai rolók kedvünket szegjék!

Bár jó éjszakai sör-menedékhelyeket még ma is viszonylag nehéz találni, azért akadnak. Az Óvárosban közéjük tartozik az U Pinkasů, az U Vejvodů, a Medvidků Bar, a Pilsner Unique Bar. Žižkov kerületben hétvégente a Kilőtt szem, koncertek idején pedig a Nad Viktorkou, vagy éppen az U Sadu. Vinohradyban a Staropramen Parlament, a már említett Beer Museumok, Holešovicén az Angyal non-stop talponállója.

Ha végképp bezárt minden, a Vencel-téri non-stop büfékben a jóféle sült kolbász mellé csapolt Budweiser is vételezhető – igaz, csak műanyag pohárban. A helyiek által csak „orosz  Mc.Donald's”-ként emlegetett büfék esetében egy dologra ügyeljünk: a visszajárót mindig számoljuk meg! Gyakori ugyanis, hogy egy marék aprót nyomnak az ember markába, akár harminc-ötven koronával is megkárosítva egy egyszeri utazót.

A Vencel-téri büfék többségét 2013. elején bezáratták, csupán egy-kettő maradt meg közülük. Elvileg új, virágot, újságot és péksüteményt kínáló, egységesített pavilonok kerülnek majd valamikor a kolbászosok helyére.

A korai záróra a bárokra, a híres prágai klubokra, „kabarékra”, éjszakai lokálokra természetesen nem vonatkozik, csakhogy ezekre a helyekre nem feltétlenül sörözni tér be az ember. Ha mégis, kivilágos-kivirradtig folytatódhat a B-vitamin intenzív bevitele!

Az automatikus sör fogalma

A régi vágású prágai kocsmákban a pincér gyakran külön kérés nékül, automatikusan sört tesz az asztalunkra, feltételezi ugyanis, hogy sörözni tértünk be. Nem egyszer megtörténik az is, hogy még ki sem ürült teljesen a korsónk, és máris hozzák a következő kört. Értékeljük ezt a figyelmességet, és igyunk derekasan. A söralátétet a korsó szájára helyezve jelezhetjük, ha befejeznénk a sörbevitelt.

A legtöbb egyszerű prágai kocsmában két, esetleg három fajta árpalevet vernek csapra. Célszerű azt a sört rendelni, amelyiket a helyiek is előnyben részesítenek. Ők mindennap idejárnak, tudják, mi a jó.

Soksörös pub-ok, kocsmák

Az elmúlt években a cseh fővárosban is több olyan kocsmárium nyílt, amely húsz-harminc féle csapolt sörével tett szert komoly hírnévre. Ezek közé a gyöngyszemek közé tartozik például a Beer Museum I-II., a Zlý Časy, és a Pivní mapa. Nyolc-tíz, esetenként a tízet is meghaladó csapolt pivóival ugyancsak soksörös helyszínnek számít a Kulový Blesk, az U Vodoucha, a Pinta pivní steakhouse, a Pivovarský klub, vagy éppen az První Pivní Tramway.

Sörszabás - Prágai sörárak

A belső kerületekben egy korsó sör ára nagyjából huszonöt koronától kezdődik, és negyven-negyvenkét korona körül tetőzik 2014. őszén. Azokat a helyeket, ahol negyvenöt koronánál többet kérnek el egy átlagos sörért, nyugodt lelkiismerettel kerüljük el, már csak azért is, mert lehet, hogy tartogatnak egyéb meglepetéseket is. (Lásd lejjebb...) A Károly-hídra tartó Karlova utcán akad olyan hely, ahol kereken száz koronát kérnek el egyetlen korsó pilzeniért. Nézzük meg tehát, hova térünk be, ha nadrágban szeretnénk hazaindulni.

Az ár részben a sör típusától, részben pedig az alkoholtartalmától függ. A hat nagy márka közül általában a Staropramen gyengébb alkoholtartalmú, úgynevezett tízfokosa, valamint a Kozel és a Gambrinus az olcsóbb. A pilzeniért, a Krušovicéért és a Budweiserért rendszerint mélyebben kell a zsebünkbe nyúlnunk.

A prémium kategóriába tartozó, nem egyszer helyben főzött, vagy vidéki kis főzdéktől beszerzett sörkülönlegességek Prágában sem olcsók. Beleszaladhatunk ötvennyolc-hatvanöt koronás korsó árba, például az U Flekuban, a Beer Museumban vagy a Kolostori sörfőzdében. A nagy berúgásokat pénztárcánktól függően ne feltétlenül ezekre a helyekre időzítsük, de egy-egy mintavételt mindenképpen megérnek, hiszen a pénzünkért minőséget kapunk.

A cseh tömény szeszek (Becherovka, Slivovica, Fernet és társaik) harmincöt-negyvenöt korona körüli áron kaphatók. Egy valamirevaló helyen fél decit adnak belőlük. A külföldi égetett italok nagyjából annyiba kerülnek, mint idehaza.

Általános szabályként elmondható, hogy ha étel-ital terén olcsóbb megoldást keresünk, akkor térjünk le a turistasztrádákról, esetleg szálljunk fel egy villamosra, és pár megállónyit távolodjunk el a városközponttól bármelyik irányban.

Kis kocsmai (kiskocsmai) illemtan

A legfontosabb dolog egy prágai sörtúra során az, hogy ne feledjük el, vendégként érkeztünk az Arany Városba. Különösen igaz ez olyan egységek felkeresésekor, amelyek nem a turistákra, hanem régi, megbízható vendégkörükre alapozzák megélhetésüket. Ne csodálkozzunk, ha ilyen helyre betoppanva nem ugranak azonnal a nyakunkba.

A harmadik korsó táján az engedékenyebb pincérnők már egy félmosolyt is megeresztenek. Rendszeretőbb csapos uraknál hat-hét korsóig is kitolódhat ez a fajta békülékenység. Elindulás előtt tanuljunk meg néhány alapvető szót és kifejezést csehül, mindjárt másképpen néznek majd ránk.

A törzsasztalokról

A törzsvendégek asztalai általában a csapszék körül találhatóak. Ügyeljünk, nehogy lányos zavarunkban véletlenül ezekhez üljünk le. A legtöbb helyen ugyan nem kell komolyan venni a már kora délután kitett „Reserve”, illetve „Stamgast-stůl” táblákat, de például a Fekete Ökörben akkor se merészkedjünk a csapszékkel szembeni, a bejárattól jobbra eső asztalhoz, ha a környékén sem jár senki. Volt már szerencsénk látni vidékről idetévedt cseh honpolgárt, aki elkövette ezt a hibát, és bizony nem lettünk volna a helyében, ugyanis alapos fejmosást kapott a csapostól. Pedig ő nem is külföldi volt...

Az Arany Tigrisbe általában öt-hat órától érkeznek a törzsvendégek, addig elsörözgethetünk a nagy teremben. A kistermet, Hrabal törzsasztalát szintén messziről tiszteljük.

A legbiztosabb módszernek mégis az tűnik, ha annyit járunk ki Prágába, hogy a kinti kocsmákban is elkezdenek törzsvendégként kezelni. Cirka húsz-harminc év talán elég is lesz ehhez.

Cseh cetlizés, számla és borravaló

A pincér sok helyen – régi jó cseh szokás szerint – a vendég orra előtt, az asztalra helyezett számolócédulán rögzíti a fogyasztást. Egy korsó sör, egy vonás. A pohár sört "x"-szel jelölik. (Előzékenyebb helyeken bizonyos mennyiségű ital elfogyasztása után a cetlit az üres hátoldalára fordítják, nehogy az asztalunk mellett elhaladók meglessék, hányadik korsónál járunk.)

Az ételeknek általában a rövidítése, vagy az ára kerül a számolócédulára. Ha nem bírjuk eléggé a cseh nyelvet, legyen nálunk egy toll vagy ceruza, amellyel a számlán felfelé kerekíthetjük a végösszeget. A borravalóadás Csehországban is egyre inkább elterjed, jó néven veszik, ha nem filléreskedünk. Nagy borravalót azonban továbbra sem szokás adni. A pincérek természetesen nem sértődnek meg, ha nagyvonalúak vagyunk, csak puritán csehként értetlenül állnak a dolog előtt.

Zsebmetsző vendéglátós trükkök

Magyar turisták nem egyszer panaszkodnak arra, hogy Prágában járva becsapták őket, túlszámláztak egyes vendéglátóhelyeken. Érdekes módon ilyen esetek általában a magasabb árfekvésű sörözőkben és éttermekben fordulnak elő. (Igaz, valószínűleg nem gyakrabban, mint a magyar vendéglátós kollégák esetében Budapesten, a turisztikailag frekventált helyeken.)

A gyanútlan vendég észre sem veszi, hogy az étlapon tíz-tizenöt százalékos szervizdíjat, vagy zenés felárt is feltüntettek. Pedig ezek a pótdíjak könnyen a harminc-negyven koronát is elérhetik – fejenként.

A legújabb módi, hogy egyes rablótanyákon kérés nélkül kihozzák a kenyereskosarat - ha csak egy fagylaltkelyhet rendelünk, akkor is! - és ötven-száz korona közötti díjat kérnek el érte. Ha hozzá sem nyúltunk a kenyereskosárhoz, akkor is hozzákanyarítják ezt az összeget a számlához.

Az ilyen trükköket alapvetően két módon lehet elkerülni: egyrészt, ha az egyszerűbb prágai kisvendéglőket részesítjük előnyben, ahol ritka a turista. Másrészt pedig, ha legalább köszönni és rendelni megtanulunk csehül. (Már készül és hamarosan elérhető lesz cseh kocsmaszótárunk.)

Ha gyanúsan nagy a végösszeg, ne szégyelljük tételesen is leellenőrizni a számlát. Főleg nagyobb társaságok esetében fordul elő, hogy egy-két plusz rovás felkerül a sörök és a tömények mellé, de el nem fogyasztott köretek és desszertek is ferltűntek már kétes hitelességű blokkokon.

Étkezés Prágában - prágai éttermi árak - cseh ételek, a bohémiai konyha finomságai

Reggelire legcélszerűbb egy friss árut kínáló pékséget, vagy szendvicsbárt felkeresni, elvégre is valahogy el kell indítani a napot. Ez persze nem feltétlenül egyszerű, mert Prágában nem sorakoznak egymás mellett a reggelizőhelyek. A Libeřské Lahůdky több üzletet is működtet a városban, ahol korrekt áron friss péksüteményekkel, bagettekkel, szendvicsekkel, salátákkal, hidegkonyhai finomságokkal, süteményekkel, kávéval várják az előző este megfáradt vándorokat. A belvárosban a Vodičkova utva 9. szám alatt találjuk őket, de megtelepedtek Holešovice és Smíchov kerületben is. Az Óvárosban ugyancsak jó és még megfizethető reggelizőhely a Katr Restaurant Vězeňská utca 9. alatt. További kellemese reggeliző helyek: Chlebičky Letna ( Milady Horákové 42. , Holešovice), és  Zlatý Kříž (Jugmannova 34., Nové Město).

Ebédre ajánlottak azok a kisvendéglők és éttermek, ahol van napi menü (denní menu). Ezeket helytől függően hetvenöt-száztíz korona közötti áron kínálják, rendszerint délelőtt tizenegy és délután két óra között. Egy leves (polévka), és egy itthoni menüadagnak megfelelő, nagyjából tíz-tizenöt dekás (plusz köret) főétel tartozik egy átlagos prágai napi menübe.

A klasszikus cseh készételek étlapról (jídelní lístek) választva, körettel együtt százhúsz-százhetven korona közötti összeget kóstálnak egy átlagos vendéglőben. Közéjük tartozik a "sörfőzők pörköltje" knédlivel (Pivovarsky gulaš), a Sertéspecsenye knédlivel és párolt káposztával (Vepřo-knedlo-zelo), a cseh vadas (Svíčkova na smetaně). Ugyancsak csak klasszikus fogásnak számít a Morva veréb (Moravsky vrabec), amely pecsenyehúst jelent fokhagymás spenóttal és knédlivel. Rántott szeletet (Smažený řízek) és rántott sajtot (Smažený sýr) nagyjából ugyanilyen áron vásárolhatunk.

Egész Csehországban, így Prágában is nagyon népszerű az egészben sült csülök (Koleno), amelyet mustárral, tormával és friss kenyérrel tálalnak. Szintén népszerű a ropogós sült kacsa (Pečená kachna), amelyet többféle knédlivel és párolt káposztával szolgálnak fel. A gyakran egy kiló körüli sült oldalas (pečená žebrá) pedig ínyencfogásnak számít. Ezekért az ételkölteményekért azonban már két-háromszáz koronát, vagy még többet kell leszurkolni a pincérnek. Egy ilyen vacsora után bátran kezdődhet a hajnalba nyúló sörözés.

Ha csak harapnánk egy-két falatot két sör között, akkor a kiváló cseh sörkorcsolyákat ajánljuk. Úgymint: hagymás-ecetes krinolin (utopenec), fűszeres olajban érlelt camembert sajt (nakládaný hermelín), főtt virsli (párek), hagymás-ecetes disznósajt (tlačenka), a sült kolbász (pečená klobása). Erős gyomrúaknak, kulináris kalandoroknak pedig a csípős, illatanyagában a pálpusztai sajtot idéző cseh sörsajtot (pivní sýr), esetleg az olajban pácolt heringszeleteket (matesy). Ritkán, de előfordul az étlapon töpörtyű, vagy töpörtyűkrém (škvarky), ha látunk valahol ilyet azonnal csapjunk le rá! A sörkorcsolyák huszonöt és ötven korona közötti, baráti áron vételezhetőek.

Ízlés kérdése, de azt tanácsoljuk, hogy aki Csehországban, Prágában jár, felejtse el a gyorséttermeket, gyros- és kebab árusokat, olasz pizzáriákat, ázsiai büféket. Kóstoljunk inkább bele az igazi cseh konyhába, amely számos ismerős, és eddig még fel nem fedezett ízzel ajándékozza meg a sör-gasztronautákat.

Ezúton is köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a prágai sörtúrák és a honlap elkészítése során segítségünkre voltak.

Kontakt: info.kukac.pragaisorozok.pont.hu