Ha eddig azt gondoltad, hogy az Ökörben vagy a Jelínkovában nehéz sörhöz és asztalhoz jutni, akkor gondold újra! Üdvözlünk a prágai zártkörű kocsmák, klubok, egyesületté alakult kultur-hospodák valószerűtlen és kalandokkal teli világában. Elindultunk oda, ahol tényleg nem jár sörturista. Következzék most egy kis alámerülés a prágai mélykocsmászat bugyraiba.

Előzmények és első fecskék

Jó néhány éve már, hogy záróra előtt búskomor ábrázattal üldögéltünk a legendás U Rotundy kiskocsmában, ugyanis elmúlt már negyed tizenkettő, a „Csoszi” zárni akart, a sokadik poslední sörünk pedig erősen fogyatkozott: - Na, innen most aztán meg hova menjünk?! - merengtünk mélabúsan. Sóhajunk egészen a hosszú asztal túlsó végéig szállt, ahol tanácstalanságunkat látva egy felkészült cseh kolléga vett pártfogásába bennünket, biztatva, hogy ne búsuljunk, olyan kocsmát mutat itt mindjárt a közelben, hogy tátva marad a szánk. - Méghogy itt, a közelben? És olyat? - Az kizárt… gondoltuk magunkban, hiszen a környék összes valamirevaló csehóját ismertük. De a cseh kolléga addig győzködött és lelkesedett, míg a helyére tessékeltük a maradék sörünket, elköszöntünk az ásítozó Csoszitól és a Hanek néven bemutatkozó prágai ismeretlen nyomába szegődtünk a novemberi éjszakában. S valóban, mindössze egy utcát, és alig pár tíz métert mentünk feljebb, amikor újdonsült túratársunk egyszer csak megállt egy elhagyatott, ócska kapualj előtt. - Édes jó Istenem, ez meg mit akar itt, a végén még nekünk kell hazatámogatnunk – biztattuk magunkat a töksötét utcát és a romos kapualjat megpillantva. Ám ekkor bentről tompa morajlás, és egy teljesen valószerűtlen dolog, élő (!) zongoraszó ütötte meg a fülünket. Nocsak, lehet, hogy ismeretlen jóakarónk mégis tud valamit, amit mi nem?!

Figyelem, az ajtók belülről záródnak!

Három ütemes kopogás az ajtón, pillanatnyi csönd, majd résre kinyíló ablakrács. - Mi az, mit akartok? – szólt ki csehül egy mogorva és bizalmatlan férfihang, aztán felismerte a kopogtatót. - Ja, te vagy az Hanek, mit hülyéskedsz itt, gyere csak be! Ekkor a reteszt belülről elhúzták, és az ajtó kinyílt. Belépve Hanekre mindenki mosolygott, ránk viszont már kevésbé. Szerencsére kísérőnk a plénum előtt kijelentette: rendes gyerekek ezek, ő maga az asztal mellől követte végig, ahogy délutántól egészen záróráig a Rotundyban ittak. A jelenlévők erre érezhetően megkönnyebbültek. Majd újra bezárták az ajtót.

Fehér fürdőköpeny és strandpapucs

Hanek tehát beprotezsált, gyakorlatilag kezeskedett értünk, így aztán a nem létező kocsma nem létező söntésében lehúztak nekünk is egy kiváló, gyönyörű habú csapolt Starót, amit kéz alatt kifizettünk, miközben csak pislogtunk, hogy ilyen is létezik Prágában. Az egész helyzet, a szituáció, az a novemberi koromfekete este, nemkülönben pedig ez a kocsma, klub, bár, vagy akármi is legyen, teljesen valószerűtlen, szürreális élmény volt már a belépéskor is. És ezt még lehetett fokozni, ugyanis azt vettük észre, hogy a bejárat melletti pianínónál egy hófehér szállodai fürdőköpenyben (!) és kék strandpapucsban zongorázik valaki. (Ezek szerint ezt hallottuk kintről is már.) Hatalmas átéléssel, kiválóan játszott a fiatalember, mi pedig egy rozzant kanapé, kacskalábú asztalok és emberek körvonalait véltük felfedezni a termen át gomolygó sűrű cigarettafüstben. A művész úr hamarosan leütötte az utolsó hangokat, mire szórványos taps és krákogás szüremlett ki a hátsó asztalok félhomálya felől, s közben valaki feldöntött egy szobai állólámpát. Az előadás ezzel hivatalosan is véget ért. A zongorista ekkor minden további nélkül hozzánk lépett, bemutatkozott, és bár soha életünkben nem láttuk egymást, onnantól kezdve egésze este velünk sörözött és mesélt, anekdotázott. Természetesen mindvégig a hófehér fürdőköpenyben és a kék strandpapucsban.

A "multikulturní klubovna"

Még sokáig nem hagyott bennünket nyugodni ez a különleges este, így aztán évek múlva visszatértünk, hogy él, létezik-e még ez a különleges kis privát hely, abban a félreeső óvárosi utcában. És igen, ott volt, és hogy ne hazudtolja meg magát, azon az estén meg éppen a Prágában élő kubaiaknak (!) volt salsa estje, forró latin ritmusokkal, gyönyörű kreol lányokkal, és immár öt -féle csapolt sörrel...

De, hogy nevet is adjunk a helynek ahol mindez történt, és az utókor számára is rögzítsük: Klub Vzorkovna, Praha, Staré Město. Amikor mi ott jártunk, még a Rotundy feletti piciny Bartolomějská utcában húzták meg magukat. Utólag azt is beazonosítottuk, a 13-as számú kapualjban volt a bejárat, ott kopogtatott be Hanek azon az estén. Azóta kiköltöztek a szomszédba, a forgalmas Národní třídára (cím: Národní 11. Nyitvatartás: H-V: 18.00-03.00). Kérdés, mennyire tesz jót ennek a műfajnak, hogy ennyire szem elé kerültek. Viszont a régi, Bartolomějská 13-as szám sem maradt üresen: itt „Zázemí” néven „multikulturní klubovna” nyílt, koncertekkel, kiállításokkal, és nem utolsósorban hajnali kettőig tartó nyitva tartással.

Az, hogy Zázemí mennyire zártkörű, elsőre nem teljesen világos, de az biztos, hogy elképesztően népszerű. Legutóbb éjszaka igazi utcabált tartva vagy száz fiatal sörözgetett, koktélozott, cigarettázott előtte. A kis Bartolomějská utcából a tömeg szabályosan kilógott a Na Perštýně utcába, csaknem az U Medvídků elé...

Hidegzuhany a kocsma bejáratánál

Az pedig nem is olyan régen, nagyjából két sörtúrával ezelőtt történt meg velünk, hogy egyik kedvenc és bejáratott ütött-kopott helyünkre, az U Demínkybe tartottunk a nap állásához képest igencsak vidám hangulatban, amikor a járdán cigarettázó, hórihorgas csapos barátságosan, de határozottan közölte, hogy klubkártya nélkül sajnos nem tud beengedni bennünket. - Hogy mi van? Miféle klub, meg miféle kártya? Ez egy kocsma, nem? Hát, nem. Pontosabban, már nem. A prágai retró műfaj életműdíjas, babérkoszorús, fa lambériás krimójából bizony zárt körű klub, illetve egészen pontosan egyesület (csehül: spolek) lett. Letaglózva álltunk, miközben a csapos együttérzően nézett. Látszott, hogy szimpatikusak vagyunk neki, de az is, hogy jelenleg többet nem tehet értünk.

A harmonikázó csapos és a Na Pankraci

Ekkor valakinek eszébe jutott, hogy alig pár hete egy másik baráti sörtársaság éppen így járt a Demínkyvel. Őket azonban végül beengedték, poénből még klubkártyát is csináltattak maguknak, aminek a fotóját mintha átküldték volna az okoson… - Hú, hát az most életet menthet, pontosabban bejutást érhet. Kis keresgélés, s lőn, meglett a fotó!! S bár semmi közünk nem volt a lefotózott - és most kvázi elektronikus úton bemutatott - klubkártyához, a csapos az okos fölé hajolva, az összes körülményt mérlegelve így szólt: - Ti jó barátok vagytok, gyertek be! Ami pedig eztán történt, megint csak olyan volt, mint egy álom. Berajzottunk a pincekocsmába, ahol fantasztikusan kemény habú, friss söröket kaptunk. Aztán a csapos felvette törzsasztalhoz támasztott tangóharmonikát, és akár egy Hrabal novellában, édes-bús cseh dalokat kezdett el játszani rajta. A „Na Pankraci” nevű cseh klasszikus darab azóta voltaképpen a csapat indulója lett, az öt-hatodik sör után általában már előkerül felvételről, a hetedik-nyolcadik sör után esetleg testületileg, acapella is előadjuk - nyilván a jelenlévő csehek nagy-nagy örömére...

Az egészről a cigi tehet...

Csakhogy tiszta legyen, miről is van szó: amikor pár éve Csehországban is betiltották a dohányzást a vendéglátó helyeken, néhány élelmes kocsmatulajdonos kibúvót, kiskaput keresett a szabályozás alól. A cél leginkább az volt, hogy az állandó, stabil bevételt jelentő dohányos törzsvendégek a tiltás után se maradjanak el az ivóból, a kocsma pedig ezzel tovább működhessen, megmaradjon. Végül - jobb híján, és persze csak papíron-, zárt körű klubbá, nem egy esetben pedig tagsággal rendelkező egyesületté, hagyományőrző egyletté alakultak át ezek a veszélyeztetett kiskocsmák, mutatós testcselekkel kerülve ki a törvényi előírásokat. Na, ilyen hely lett a Demínkyből is.

Békepipa helyett egyesület, kultúrkocsma és darts klub

És a Demínky esete korántsem egyedi. A szigorítást, pontosabban a teljes tiltást követően egymás után alakultak hasonló klubok. A žižkovi Sudoměřská utcában tanyázó, önbesorolása szerint is  "standard negyodosztályú" Hospoda Pohoda (cím: Sudoměřská 19.) nevű műintézmény fondorlatos módon egy darts klub álcáját öltötte magára. Bizonyára jelentős sikerrel, hiszen ugyanezzel a furmányos megoldással élt a U Plevů ötödosztályú kimérde is Nusléban (cím: U Družstva Ideál 2.). De nemcsak a kiskocsmák léptek: akad olyan elegáns libeňi zenés klub, ahol utcára szerelt csengővel dolgoznak és szűrik meg a látogatókat, más éjjeli bár pedig varázsütésre, pontban éjfélkor változik dohányos hellyé.

Érdekes módon szerveződik a smíchovi Hospůdka Knoflík, (Gomb Kisvendéglő) nevezetű ivó is a Bozděchova utca 3.-ban. Itt a kellemetlenkedő hatósági személyek és a hivatlan civil külsősök távoltartása végett az utcai Hospůdka feliratra egyszerűen rámázolták a "Klub" szót, amire a biztonság kedvéért a bejáratnál még ráerősítenek. Az ajtón található kiírás szerint a belépés csak és kizárólag az egyesületi klubtagoknak, vagyis a Knoflikář-oknak (Gombfocistáknak:) engedélyezett. Ez a szintén sokat látott sörtanya egyébként  most nyáron első helyen szerepelt a kocsmalistánkon, hogy aztán hatszáz kilométer megtétele után, szaharai torokkal a söntés elé állva mondja szemünkbe a mosolygó csapos hölgy: tagsági nélkül sajnos nem adhat sört… Így aztán a következő alkalommal hathatós prágai magyar segítséggel tértünk vissza, hogy a személyes adatlapok gondos kitöltése, majd a helyszínen kiállított, frissen laminált (!) klubkártyáink átvétele után teljes jogú klubtaggá, egyben sörfogyasztóvá váljunk.

A szépségdíjas megoldás: kocsma, folyamatos filmforgatással

Végül akad még ebben a műfajban egy szépségdíjas történet, amiről idehaza is cikkeztek. Itt a dohányzási stop bevezetése óta - papíron legalábbis - folyamatos filmforgatás (!) zajlik, azzal az üzenet értékű fedőtörténettel, hogy megelevenítsék a régi szép időket, amikor az emberek még szabadon pöfékelhettek kocsmákban, vendéglátóhelyeken. Aki idejön, azzal a belépéskor aláíratnak egy nyilatkozatot arról, hogy a forgatás tényét és az azzal járó speciális körülményeket tudomásul veszi. A filmbéli statiszták pedig karszallagot viselnek a kocsmában. A gyakorlatban mindez annyit jelent, hogy a törzsvendégek (illetve, mivel nagyon forgalmas környékről van szó, a betévedő külföldiek is) a filmforgatásra hivatkozva háborítatlanul dohányozhatnak és sörözhetnek továbbra is. Klub Újezd-nek hívják a helyet, és ha máshonnan nem is ismerős, a 22-es villamosról biztosan sokan látták már a Kisoldalon, nem messze a Vitězna és az Újezd utcák sarkától.

Akik tehát szereti a kihívásokat, azoknak érdemes tagságért folyamodni valamelyik prágai kultur-hospodában, helyi érdekű darts-klubban, vagy bejáratott gombfoci egyesületnél.  Az is lehet, hogy könnyebben célt érnek, mint mi. Rajta hát! Na zdraví!

 

 

2019. szeptember 12.