• H-V: 12.00-22.30

„Jó hangulatban üldögéltünk hát barátainkkal a Kandúrban, Čihák úr, aki az Arany Tigrisből jött ide, csodálatos, kemény habú söröket csapolt...” - írja a Kandúrról Bohumil Hrabal a Gyöngéd barbárokban.

Hrabal meséli el azt is, hogy Miloš Forman filmrendező egy alkalommal itt futott össze gyermekkori zongoratanárával. Marysko úr működése során egészen sajátos zenepedagógiai módszereket alkalmazott: nem egyszer kéz fölé tartott izzó piszkavassal ösztönözte tanítványait elmélyültebb gyakorlásra. Marysko úr Formannak is kilátásba helyezte, hogy elvesztheti mindkét karját, ahogyan Uličky nemzetébresztő papnak is levágta kezeit az ellenség, ha nem embereli végre meg magát a skálázásban. Nem csoda, ha Forman a filmezést választotta.

Čihák úr helyett manapság középkorú csapos tüsténkedik a pult mögött. Néha anekdotázni szokott arról, milyen kalandjai voltak Budapesten, nemkülönben a tokaji borpincékben. Lám, az ő rajongásának tárgya Magyarország és a bor, nekünk pedig Prága és a sör. Régebben Budweisert mértek a Kandúrban, azután a pilzeni korszaka virradt fel. Néhány éve meghozták a salamoni döntést: mindkét kiváló sörrel olthatja szomját a kocsma népe. Sőt, szűretlen Bernard is van a csapon, ezt remek serecskét okvetlenül meg kell itt kóstolni.

A Kandúrban érdemes megvacsoráznunk. Az ételek ára mérsékeltnek mondható, pedig a Kisoldal legforgalmasabb helyén járunk, éppen a vár alatt. A füstölt csirkecomb, a rántott sajt, a párolt káposztával körített tócsni, vagy a desszertként ajánlható áfonyalekváros palacsinta mind fogunkra való falat. Feltéve, ha megtaláljuk őket a kaotikus étlapon. A Kocoura jövet-menet útba esik a vár felé, ezért nem ritkák a világ minden tájáról összesereglett turisták az asztaloknál. Előfordult, hogy a komplett hátsó termet magyar sörvándorok béleltek ki, de Prágában dolgozó felvidéki magyarokkal is összefuthatunk itt időnként. Velük záróra után, a Kandúr lépcsőjén akár az István, a király rockoperából is előadhatunk néhány részletet.