Prágai privát kocsmák

Ha eddig azt gondoltad, hogy az Ökörben vagy a Jelínkovában nehéz sörhöz és asztalhoz jutni, akkor gondold újra! Üdvözlünk a prágai zártkörű kocsmák, klubok, egyesületté alakult kultur-hospodák valószerűtlen és kalandokkal teli világában. Elindultunk oda, ahol tényleg nem jár sörturista. Következzék most egy kis alámerülés a prágai mélykocsmászat bugyraiba.

Előzmények és első fecskék

Jó néhány éve már, hogy záróra előtt búskomor ábrázattal üldögéltünk a legendás U Rotundy kiskocsmában, ugyanis elmúlt már negyed tizenkettő, a „Csoszi” zárni akart, a sokadik poslední sörünk pedig erősen fogyatkozott: - Na, innen most aztán meg hova menjünk?! - merengtünk mélabúsan. Sóhajunk egészen a hosszú asztal túlsó végéig szállt, ahol tanácstalanságunkat látva egy felkészült cseh kolléga vett pártfogásába bennünket, biztatva, hogy ne búsuljunk, olyan kocsmát mutat itt mindjárt a közelben, hogy tátva marad a szánk. - Méghogy itt, a közelben? És olyat? - Az kizárt… gondoltuk magunkban, hiszen a környék összes valamirevaló csehóját ismertük. De a cseh kolléga addig győzködött és lelkesedett, míg a helyére tessékeltük a maradék sörünket, elköszöntünk az ásítozó Csoszitól és a Hanek néven bemutatkozó prágai ismeretlen nyomába szegődtünk a novemberi éjszakában. S valóban, mindössze egy utcát, és alig pár tíz métert mentünk feljebb, amikor újdonsült túratársunk egyszer csak megállt egy elhagyatott, ócska kapualj előtt. - Édes jó Istenem, ez meg mit akar itt, a végén még nekünk kell hazatámogatnunk – biztattuk magunkat a töksötét utcát és a romos kapualjat megpillantva. Ám ekkor bentről tompa morajlás, és egy teljesen valószerűtlen dolog, élő (!) zongoraszó ütötte meg a fülünket. Nocsak, lehet, hogy ismeretlen jóakarónk mégis tud valamit, amit mi nem?!

Figyelem, az ajtók belülről záródnak!

Három ütemes kopogás az ajtón, pillanatnyi csönd, majd résre kinyíló ablakrács. - Mi az, mit akartok? – szólt ki csehül egy mogorva és bizalmatlan férfihang, aztán felismerte a kopogtatót. - Ja, te vagy az Hanek, mit hülyéskedsz itt, gyere csak be! Ekkor a reteszt belülről elhúzták, és az ajtó kinyílt. Belépve Hanekre mindenki mosolygott, ránk viszont már kevésbé. Szerencsére kísérőnk a plénum előtt kijelentette: rendes gyerekek ezek, ő maga az asztal mellől követte végig, ahogy délutántól egészen záróráig a Rotundyban ittak. A jelenlévők erre érezhetően megkönnyebbültek. Majd újra bezárták az ajtót.

Fehér fürdőköpeny és strandpapucs

Hanek tehát beprotezsált, gyakorlatilag kezeskedett értünk, így aztán a nem létező kocsma nem létező söntésében lehúztak nekünk is egy kiváló, gyönyörű habú csapolt Starót, amit kéz alatt kifizettünk, miközben csak pislogtunk, hogy ilyen is létezik Prágában. Az egész helyzet, a szituáció, az a novemberi koromfekete este, nemkülönben pedig ez a kocsma, klub, bár, vagy akármi is legyen, teljesen valószerűtlen, szürreális élmény volt már a belépéskor is. És ezt még lehetett fokozni, ugyanis azt vettük észre, hogy a bejárat melletti pianínónál egy hófehér szállodai fürdőköpenyben (!) és kék strandpapucsban zongorázik valaki. (Ezek szerint ezt hallottuk kintről is már.) Hatalmas átéléssel, kiválóan játszott a fiatalember, mi pedig egy rozzant kanapé, kacskalábú asztalok és emberek körvonalait véltük felfedezni a termen át gomolygó sűrű cigarettafüstben. A művész úr hamarosan leütötte az utolsó hangokat, mire szórványos taps és krákogás szüremlett ki a hátsó asztalok félhomálya felől, s közben valaki feldöntött egy szobai állólámpát. Az előadás ezzel hivatalosan is véget ért. A zongorista ekkor minden további nélkül hozzánk lépett, bemutatkozott, és bár soha életünkben nem láttuk egymást, onnantól kezdve egésze este velünk sörözött és mesélt, anekdotázott. Természetesen mindvégig a hófehér fürdőköpenyben és a kék strandpapucsban.

A "multikulturní klubovna"

Még sokáig nem hagyott bennünket nyugodni ez a különleges este, így aztán évek múlva visszatértünk, hogy él, létezik-e még ez a különleges kis privát hely, abban a félreeső óvárosi utcában. És igen, ott volt, és hogy ne hazudtolja meg magát, azon az estén meg éppen a Prágában élő kubaiaknak (!) volt salsa estje, forró latin ritmusokkal, gyönyörű kreol lányokkal, és immár öt -féle csapolt sörrel...

De, hogy nevet is adjunk a helynek ahol mindez történt, és az utókor számára is rögzítsük: Klub Vzorkovna, Praha, Staré Město. Amikor mi ott jártunk, még a Rotundy feletti piciny Bartolomějská utcában húzták meg magukat. Utólag azt is beazonosítottuk, a 13-as számú kapualjban volt a bejárat, ott kopogtatott be Hanek azon az estén. Azóta kiköltöztek a szomszédba, a forgalmas Národní třídára (cím: Národní 11. Nyitvatartás: H-V: 18.00-03.00). Kérdés, mennyire tesz jót ennek a műfajnak, hogy ennyire szem elé kerültek. Viszont a régi, Bartolomějská 13-as szám sem maradt üresen: itt „Zázemí” néven egy ugyancsak zártkörű „multikulturní klubovna” nyílt, koncertekkel, kiállításokkal, és nem utolsósorban hajnali kettőig tartó nyitva tartással.

Hidegzuhany a kocsma bejáratánál

Az pedig nem is olyan régen, nagyjából két sörtúrával ezelőtt történt meg velünk, hogy egyik kedvenc és bejáratott ütött-kopott helyünkre, az U Demínkybe tartottunk a nap állásához képest igencsak vidám hangulatban, amikor a járdán cigarettázó, hórihorgas csapos barátságosan, de határozottan közölte, hogy klubkártya nélkül sajnos nem tud beengedni bennünket. - Hogy mi van? Miféle klub, meg miféle kártya? Ez egy kocsma, nem? Hát, nem. Pontosabban, már nem. A prágai retró műfaj életműdíjas, babérkoszorús, fa lambériás krimójából bizony zárt körű klub, illetve egészen pontosan egyesület (csehül: spolek) lett. Letaglózva álltunk, miközben a csapos együttérzően nézett. Látszott, hogy szimpatikusak vagyunk neki, de az is, hogy jelenleg többet nem tehet értünk.

A harmonikázó csapos és a Na Pankraci

Ekkor valakinek eszébe jutott, hogy alig pár hete egy másik baráti sörtársaság éppen így járt a Demínkyvel. Őket azonban végül beengedték, poénből még klubkártyát is csináltattak maguknak, aminek a fotóját mintha átküldték volna az okoson… - Hú, hát az most életet menthet, pontosabban bejutást érhet. Kis keresgélés, s lőn, meglett a fotó!! S bár semmi közünk nem volt a lefotózott - és most kvázi elektronikus úton bemutatott - klubkártyához, a csapos az okos fölé hajolva, az összes körülményt mérlegelve így szólt: - Ti jó barátok vagytok, gyertek be! Ami pedig eztán történt, megint csak olyan volt, mint egy álom. Berajzottunk a pincekocsmába, ahol fantasztikusan kemény habú, friss söröket kaptunk. Aztán a csapos felvette törzsasztalhoz támasztott tangóharmonikát, és akár egy Hrabal novellában, édes-bús cseh dalokat kezdett el játszani rajta. A „Na Pankraci” nevű cseh klasszikus darab azóta voltaképpen a csapat indulója lett, az öt-hatodik sör után általában már előkerül felvételről, a hetedik-nyolcadik sör után esetleg testületileg, acapella is előadjuk - nyilván a jelenlévő csehek nagy-nagy örömére...

Az egészről a cigi tehet...

Csakhogy tiszta legyen, miről is van szó: amikor pár éve Csehországban is betiltották a dohányzást a vendéglátó helyeken, néhány élelmes kocsmatulajdonos kibúvót, kiskaput keresett a szabályozás alól. A cél leginkább az volt, hogy az állandó, stabil bevételt jelentő dohányos törzsvendégek a tiltás után se maradjanak el az ivóból, a kocsma pedig ezzel tovább működhessen, megmaradjon. Végül - jobb híján, és persze csak papíron-, zárt körű klubbá, nem egy esetben pedig tagsággal rendelkező egyesületté, hagyományőrző egyletté alakultak át ezek a veszélyeztetett kiskocsmák, mutatós testcselekkel kerülve ki a törvényi előírásokat. Na, ilyen hely lett a Demínkyből is.

Békepipa helyett egyesület, kultúrkocsma és darts klub

És a Demínky esete korántsem egyedi. A szigorítást, pontosabban a teljes tiltást követően egymás után alakultak hasonló klubok. A žižkovi Sudoměřská utcában tanyázó, önbesorolása szerint is  "standard negyodosztályú" Hospoda Pohoda (cím: Sudoměřská 19.) nevű műintézmény fondorlatos módon egy darts klub álcáját öltötte magára. Bizonyára jelentős sikerrel, hiszen ugyanezzel a furmányos megoldással élt a U Plevů ötödosztályú kimérde is Nusléban (cím: U Družstva Ideál 2.). De nemcsak a kiskocsmák léptek: akad olyan elegáns libeňi zenés klub, ahol utcára szerelt csengővel dolgoznak és szűrik meg a látogatókat, más éjjeli bár pedig varázsütésre, pontban éjfélkor változik dohányos hellyé.

Érdekes módon szerveződik a smíchovi Hospůdka Knoflík, (Gomb Kisvendéglő) nevezetű ivó is a Bozděchova utca 3.-ban. Itt a kellemetlenkedő hatósági személyek és a hivatlan civil külsősök távoltartása végett az utcai Hospůdka feliratra egyszerűen rámázolták a "Klub" szót, amire a biztonság kedvéért a bejáratnál még ráerősítenek. Az ajtón található kiírás szerint a belépés csak és kizárólag az egyesületi klubtagoknak, vagyis a Knoflikář-oknak (Gombfocistáknak:) engedélyezett. Ez a szintén sokat látott sörtanya egyébként  most nyáron első helyen szerepelt a kocsmalistánkon, hogy aztán hatszáz kilométer megtétele után, szaharai torokkal a söntés elé állva mondja szemünkbe a mosolygó csapos hölgy: tagsági nélkül sajnos nem adhat sört… Így aztán a következő alkalommal hathatós prágai magyar segítséggel tértünk vissza, hogy a személyes adatlapok gondos kitöltése, majd a helyszínen kiállított, frissen laminált (!) klubkártyáink átvétele után teljes jogú klubtaggá, egyben sörfogyasztóvá váljunk.

A szépségdíjas megoldás: kocsma, folyamatos filmforgatással

Végül akad még ebben a műfajban egy szépségdíjas történet, amiről idehaza is cikkeztek. Itt a dohányzási stop bevezetése óta - papíron legalábbis - folyamatos filmforgatás (!) zajlik, azzal az üzenet értékű fedőtörténettel, hogy megelevenítsék a régi szép időket, amikor az emberek még szabadon pöfékelhettek kocsmákban, vendéglátóhelyeken. Aki idejön, azzal a belépéskor aláíratnak egy nyilatkozatot arról, hogy a forgatás tényét és az azzal járó speciális körülményeket tudomásul veszi. A filmbéli statiszták pedig karszallagot viselnek a kocsmában. A gyakorlatban mindez annyit jelent, hogy a törzsvendégek (illetve, mivel nagyon forgalmas környékről van szó, a betévedő külföldiek is) a filmforgatásra hivatkozva háborítatlanul dohányozhatnak és sörözhetnek továbbra is. Klub Újezd-nek hívják a helyet, és ha máshonnan nem is ismerős, a 22-es villamosról biztosan sokan látták már a Kisoldalon, nem messze a Vitězna és az Újezd utcák sarkától.

Akik tehát szereti a kihívásokat, azoknak érdemes tagságért folyamodni valamelyik prágai kultur-hospodában, helyi érdekű darts-klubban, vagy bejáratott gombfoci egyesületnél.  Az is lehet, hogy könnyebben célt érnek, mint mi. Rajta hát! Na zdraví!

 

 

2019. szeptember 12.

 

 

 

Ezúton is köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a prágai sörtúrák és a honlap elkészítése során segítségünkre voltak.

Kontakt: info.kukac.pragaisorozok.pont.hu