Plzeňský Prazdroj (Pilsner Urquell)

Plzeň városát 1292-ben alapították, 1307-ből pedig már írásos feljegyzést találhatunk a városban működő sörfőzdéről és malátaházról. Ez a bizonyos feljegyzés a megboldogult Wolfram Zwinilinger úr végakarata, aki sörfőzdéjét a Szent Bertalan templom jámbor papjaira hagyta.

A város első kis sörfőző üzemei polgárok házaiban működtek. A sörfőzési jogot kezdetben a király adományozta, később azonban annyira elszaporodtak a házi főzdék, hogy a XVIII. században kétszázhatvan darabot számoltak össze a város falain belül. Az úgynevezett felsőerjesztésű sörök minősége erősen változó volt, ráadásul hamar megromlottak, amit a sörért már akkor is rajongó csehek csak ideig-óráig tűrtek el. 1838-ban aztán betelt a pohár! Az elkeseredett pilzeni polgárok harminchat hektoliter, gyatra minőségű sört öntöttek ki a főtéren. Amikor ezzel végeztek, megegyeztek, hogy új sörgyárat építenek, amely mindenkor garantálni tudja számukra a jó minőségi árpalevet.

A gyáralapítás előkészítésével Martin Stelzert bízták meg, aki az alsó-bajorországi Vilshofenben összeismerkedett egy Josef Groll nevű úriemberrel. Ezt a nevet jegyezzük meg jól, ugyanis - bár kevésbé ismert - , a leghíresebb cseh sört egy bajor serfőzőmesternek köszönheti a világ!

Josef Groll 1813. augusztus 21-én, Vilshofenben látta meg a napvilágot. Már az édesapja is sörkészítéssel foglalkozott, saját főzdét üzemeltetett a városkában. Az ifjabb Groll apja nyomdokain haladva régóta kísérletezett új sörreceptekkel. Meghallgatta Martin Stelzer ajánlatát, és elvállalta a csehországi munkát. Plzeňbe ment, ahol a Bajorországban már ismert alsóerjesztés módszerét a kiváló cseh alapanyagokkal: a különleges kétsoros, sima héjú árpával, a Žatec városát világhírűvé tevő komlóval, és rendkívül lágy, kristálytiszta helyi vízzel párosította.

Groll rézüstöket használt, amelyeket nyílt lánggal melegített, és ragaszkodott a sörfőzdében végzett, saját malátázáshoz is. Próbálkozásait 1842. október 5-én siker koronázta: ezen a napon eresztette ki az először a hordóból a világos sörök mintájául szolgáló pilzeni sört. A pilzeni volt a világ első, átlátszó, arany színben pompázó, tükrös tisztaságú söre. Az addigi, jobbára sötét színű, opálos, rosszabb esetben zavaros komlóleveket fakupákba csapolták. A pilzeni típusú sörök elterjedésének komoly köze volt ahhoz, hogy XIX. század végén megjelentek az első palackos sörök, illetve az üvegből készült korsók.

Groll eljárásának a lényege az volt, hogy az erjesztőkádak hőmérsékletét folyamatosan alacsonyan, 5-9 Celsius-fok között tartotta. Megfigyelte ugyanis, hogy ezen a hőmérsékleten az élesztőrészecskék leüllepednek a tartályok aljára, ezért a sör tökéletesen átlátszó lesz.

A pilzeni sörgyár alatt tíz kilométeres pincerendszert alakítottak ki, amelynek hűtését jéggel oldották meg. A télen befagyott tavakból hatalmas táblákban vágták ki a jeget, és szekereken Plzeňbe szállították. A táblákat ezután a sörgyár területén egy több méter mély jégveremben halmozták fel. A Naptól óvott jégtömeg megfelelő hűtést nyújtott a születőben lévő sör számára. A minimális olvadékvizet a falak mentén futó, keskeny vájatokban a tíz kilométeres alagúthálózat legtávolabbi pontjaira is el tudták juttatni, így biztosítva mindenütt azonos hőmérsékletet. (A pincerendszer és a verem a mai napig megtekinthető, ha befizetünk egy sörgyári látogatásra).

Az új kategóriát teremtő pilzenit elsőként helyben, a Három Fehér Rózsához, az Arany Horgonyhoz címzett, illetve a „Hanes” névre hallgató sörözőkben csapolták, 1842. november 11-én. A vendégek körében igen kedvező fogadtatásra talált, s hamar híre ment. Olyannyira, hogy 1898-ban be kellett jegyeztetni a Pilsner Urquell (csehül Plzeňsky Prazdroj, vagyis A Pilzeni Ősforrása) márkanevet. Egyes főzdék ugyanis elkezdték hamisítani az „arany sört”, palackjaik címkéjén Plzeň város nevét használva, megtévesztve a vevőket. Az ilyen nemtelen támadásokkal szemben pedig a korábban bejegyzett „Plzeňský Pivo” márkanév már nem nyújtott megfelelő védelmet.

Josef Grollnak egyébként korszakalkotó sörének sikereiből nem sok jutott. 1845. április 30-án lejárt a sörgyárral kötött szerződése, amelyet nem hosszabbítottak meg. A sörkészítés ettől függetlenül egészen 1900-ig bajor sörfőzőmesterek irányítása alatt folyt a pilzeni gyárban.

Groll visszatért szülővárosába, Vilshofenbe, és átvette apja főzdéjét. Élete végén stílusosan búcsúzott: a konkurens Wolferstetter söröző törzsasztalánál érte a halál, korsózgatás közben...

Szerencsére Josef Groll neve nem merült a feledés homályába. Wolferstettelék megvásárolták a Groll-féle főzde egyes részeit, jogutódjaik pedig a mai napig készítenek Németországban egy „Josef Groll Pils” névre hallgató sört, tisztelegve a zseniális sörfőzőmester emléke előtt.

Eközben a Pilsner Urquell sikere töretlen maradt. A XIX. században Európán kívül már Amerikába is exportálták. 1913-ben a gyár túllépte a bűvös, évi egymillió hektoliteres termelést, és több mint harmincnégy országban rendelkezett kereskedelmi képviselettel. Az 1945-ös államosítás után 1992-ben került ismét magánkézbe. A privatizáció után komoly beruházások indultak el. 1999-ben a megerősödő a Plzeňský Prazdroj megvásárolta a Radegast gyárat. Ugyanebben az évben azonban a pilzeni sörgyárat is bekapta egy nagyobb hal, vagy még inkább egy óriás cet: a dél-afrikai SAB-Miller konzorcium tulajdonába került, amely többek között a magyarországi Dréher sörgyárat is birtokolja.

A Plzeňský Prazdroj 2008-as bevétele 8,8 százalékkal haladta meg az előző évit. A bruttó árbevétel elérte a 15,6 milliárd cseh koronát (aki forintban számolna, szorozzon be tizeneggyel...). Nettó árbevételük tizenkét százalékkal, 3,9 milliárd koronára nőtt. Ezzel a teljesítménnyel a Plzeňský Prazdroj magabiztosan őrzi vezető helyét a cseh sörpiacon, egyben a legnagyobb cseh sörexportőrnek mondhatja magát. A részvénytársaság 2008-ban 4,25 milliárd korona adót fizetett be a cseh államkasszába.