Retro sörtúra – 2. rész

Már a Spádnice-futam történetéért is érdemes lett volna belevágni rendhagyó retro sörmaratonunkba Jan Pastorral, ám túravezetőnk újabb meglepetéseket tartogatott számunkra a Várnegyedben és a Kisoldalon.

Egy sör a Kávéban

Határozottan jót tett a közérzetünknek a Fekete Ökörben (U Černého vola) elfogyasztott három korsó kiváló Kozel. Jókedvünket pedig csak fokozta, hogy tudtuk: az Ökörből már lefelé vezet az út a Várnegyedből.

Egy rövid kitérő – és egy újabb sör – erejéig megálltunk az Előrefizetett Kávéhoz (U Zavěšenýho kafe, Úvoz 6.) címzett egységnél.

– Azelőtt valamivel lejjebb, a Radnické lépcsőnél volt az Előrefizetett Kávé, de a bérleti díj felemelése miatt átköltöztek ide, az Úvoz utca 6. szám alá. Bár ez egy viszonylag új hely, mégis kellemes hangulatú söröző, ahová normális emberek járnak. Ha pedig a vendégnek szerencséje van, nem egyszer dixieland muzsikát hallgathat élőben, ha ide ül be sörözni – mondja Jan Pastor, mi pedig közben örömmel fedezzük fel, hogy a belső udvarban egy kerthelyiség is van. A zongora és a nagybőgő még mindig ugyanott incselkedik a zenepártolókkal, ahol legutóbb láttuk, ám sajnos a sör is olyan, mint amikor utoljára itt jártunk: azaz lehetne hidegebb...

Némileg kárpótól az Úvoz utcáról nyíló csodálatos prágai panoráma, a szomjunkat azonban nem enyhíti, ideje tehát továbbindulnunk.

Sörözőkből Garden Pub

Akár a Spádnice-futam egykori vakmerő résztvevői, mi is meredek aláereszkedésbe kezdünk a Nerudova utcán. A rendszerváltás előtti években a Nerudova utca maga a Paradicsom volt a sörkedvelők számára. A Várba tartva alig akadt olyan kapualj, ahol ne lett volna egy rendes kocsma. Mindez mára a múlté. A Királyok Útján végig hömpölygő turisták vélt igényeinek kiszolgálására a hajdani autentikus prágai kiskocsmák profilt váltottak, a helyiek jó ideje elkerülik őket. Sem hangulatukban, sem pedig áraikban nem emlékeztetnek egykori önmagukra. Mégis kíváncsiak vagyunk három klasszikusra. Az elénk táruló kép azonban nem éppen rózsás.

A Két Naphoz címzett (U Dvou slunců, Nerudova 47.) sörözőbe éppen csak belép csapatvezetőnk, és már tovább is áll – feltehetően észrevette a kiírást, miszerint kereken ötven koronát kérnek el egy korsó Prazdrojért. Talán ezért is van, hogy bent üresen árválkodnak az asztalok.

Az egykor szintén szebb napokat látott Arany Patkó (U Zlaté podkovy, Nerudova 34.), saját meghatározása szerint „Restaurant and Garden Pub” lett. A bejáratnál színes fotógalériával próbálnak kedvet csinálni a konyha fogásaihoz - nem túl meggyőzően, és egyáltalán nem eredeteien.

Következik az U Bonaparta. Ide bekukkantanánk, de nem jutunk be. Ha jól értjük, valamilyen csoportot várnak, és egyszerűen kitessékelnek.

– Ezeket a Nerudova utcai sörözőket annak idején csak „a tízfokosoknak” becézték a helyiek, mert többségükben a Staropramen gyár tízes alapsörét árulták. Csak a kilencvenes évek elején kezdték el csapolni "a soron" a tizenkét fokos pilzenit. Az Arany Patkó negyedosztályú kocsma volt. Sokáig idejártak sörözni a tősgyökeres kisoldali polgárok. Itt tartotta összejöveteleit az Arany Prága Egyesület is, és nem egyszer megfordultak a falai között reformisták, ellenzékiek a nyolcvanas években – magyarázza Jan Pastor.

A Kandúr, az éjjeli menedék

Három sikertelen próbálkozás után megegyezünk, hogy a következő állomás az utca alján található, jó öreg Kandúr (U Kocoura, Nerudova 2.). Belépve Jan Pastort többen is régi kedves ismerősükként üdvözlik, neki pedig újból van miről mesélnie:

– Amolyan ötödosztályú, köpködős helynek számított régen a Kandúr. A harmadik helyiségből volt egy kijárat a belső udvari vécéhez, de őszintén szólva az olyan büdös volt, hogy a vendégek inkább a csatornához állva könnyítettek magukon. A tízfokos smíchovi ugyanakkor messze a legjobb volt a környéken. Amikor pedig az 1965-ös felújítás után elkezdtek itt pilzenit mérni, sokan azt mondták: a Kandúrban csapolt Prazdroj még az Arany Tigrisben kaphatónál is kiválóbb! Ez pedig hatalmas szó volt akkoriban! Egy időben Bohumil Hrabal is szívesen járt ide barátai társaságában. Az U Kocourában ugyanis mindig kiemelt hangsúlyt fektettek a sör megfelelő tárolására és csapolására – meséli túravezetőnk, ám a sors ezúttal rácáfol: a kikért pilzenije ugyanis nem elég hideg. Mi szerencsére óvatosabbak voltunk. Legutóbb ugyanis magunk is pontosan így jártunk a Kandúr pilzenijével. Így aztán - az újabban szintén kapható - szűretlen Bernardot választottuk. A Bernard ezúttal is kiváló, szépen deresedik a korsó fala, és az íze is remek.

– A nagynénikém még nyolcvanéves korában is kizárólag Kandúrból hozatta velem az otthonra szánt sört. Rögtön kiszúrta volna, ha máshonnan viszem. Szerette a rumot is, és Masarykot éltetve szidta a rendszert! - mondja nevetve Jan Pastor.

Megtudjuk azt is, hogy valaha Kandúrban fejezték be az estélyüket a kisoldali sörisszák:

– Éppúgy mint manapság, az Ökör csak este tíz óráig volt nyitva. Így amikor bezárt, a vendégek szépen lesétáltak a Kandúrba, ahol egészen éjfélig folytatódhatott a serezgetés és a beszélgetés. Gyakran volt telt ház, a törzsvendégek mellett turistáknak nemigen jutott hely. Kapuzáráskor az utolsó sört még a Kandúr lépcsőjén lehetett elfogyasztani, ha engedékeny hangulatában volt aznap este a csapos.

Egy kellemes meglepetés: A Három arany hármas

A Kandúrból távozva igazi meglepetés várt ránk. Egy utcával lejjebb, a Tomášská 25. szám alatt működik a „Három arany hármashoz” (U Tří zlatých trojek) címzett ivó. Bár sokszor elmentünk már előtte, egyszer sem éreztünk ellenállhatatlan késztetést, hogy közelebbről is szemügyre vegyük. Most azonban idegenvezetőnk beinvitál, mert ennek a kocsmának is története van:

– A Három arany hármast 1965-ben nyitották meg. A tulajdonos által főzött gulyás az egyik legjobb volt egész Prágában, a vendégeket pedig Svobodna asszony, a csapos óvta meg a kiszáradástól. Minden reggel kilenckor nyitott ki a vendéglő, és fél tízre már dugig volt. A környékről sokan kancsóval jártak ide elvitelre sörért. A nagynénikém is megfordult itt. Mindig az ablakon kopogtatott be Svobodna asszonynak, hogy vigye ki az utcára a sörét, mert mint kijelentette: ő kocsmába ugyan be nem teszi a lábát! - meséli nevetve Jan Pastor.

Márkíz, a kancsal törzsvendég, akit mindenki szeretett

– A Három arany hármas egykori különös törzsvendégét „Markíznak” hívták. Annyira kancsal volt szegény, hogy soha nem lehetett tudni, merre néz éppen. A szomszédos utcában, az Ágoston-rendiek kolostorából kialakított idősek otthonában élt, ott ahol egykor a híres Szent Tamás söröző is működött. A teljes nevét talán még az otthon ápolói sem tudták. Markíz napi vendég volt a „Hármasban”, és mindig akadt valaki, akik kifizette a sörét. Nincstelen volt szegény, de itt a környéken mindenki ismerte és szerette, mert sutasága ellenére jóravaló ember volt – hangsúlyozza Jan Pastor.

Ekkor vesszük észre, hogy a söröző falán egy ügyes grafikus megörökítette Markízt, jókora szemtengely-ferdüléssel természetesen: - Ááá, ennél is jóval kancsalabb volt! - jegyzi meg nevetve idegenvezetőnk.

Jó hangulatunk egyre csak fokozódik, mert a Hármasban csapolt Gambrinus több mint kiváló. Duplázunk belőle. Felcsapjuk az étlapot is, ám az ételek árai meglehetősen borsosak, ezért két korsó sör elfogyasztása után tovább indulunk utolsó úticélunk felé.

A Százéves Banya és a Kövér Egér

Útban a Kövér Egérhez (Tlustá mýš, Všehrdova 19.) a Kampa-sziget mellett haladunk el, ahol Jan Pastor szerint egyetlen igazi söröző működött csak. Ez pedig nem más volt, mint a régi magyar Prága-utazók egyik kedvelt állomása: A Százéves banyához címzett kocsma. Az U Staleté baby-t elsősorban a cseh munkásosztály tagjai látogatták előszeretettel, de időnként betévedtek a Károly-hídon átballagó turisták közül is néhányan. A Százéves Banyát azonban már jó ideje hiába is keresnénk. Abban a házban, ahol egykor üzemelt, ma „Na Kampě – U Karlova mostu” néven étterem és pub üzemel. Egy másik kedves hely sem feltétlenül előnyére alakult át a rendszerváltás után a Kisoldalon. A Két szívhez (U Dvou srdcí, U Lužického semináře 38.) címzett vendéglőben már tavaly nyáron is negyven korona felett járt egy korsó Budweiser ára.

Egy kisoldali polgár töprengései

A Kövér Egér viszont az új és kellemes sörözők közé tartozik. A dundi rágcsálóról korábban már külön is megemlékeztünk, így a csaknem egy teljes napot átölelő retro sörtúránk végén megpihenve következzenek a zárógondolatok, egy kisoldali polgár töprengései:

– Őszintén szólva aggódom, mert lassacskán eltűnik a Kisoldal és a Várnegyed egykori varázslatos hangulata. Azokban a középkori házakban, ahol évszázadokon át a helyi pék, a cipész, vagy a szabó dolgozott, az elmúlt húsz-harminc évben drága üzletek, csillogó ékszerboltok és gyorséttermek nyíltak. Mindent ellepnek a szuvenír-árusok, akik matrjoska babákat tukmálnak rá a turistákra. Márpedig az orosz matrjoska babáknak semmi közük nincs Prágához és Csehországhoz, sőt az idősebb korosztály tagjaiban kifejezetten rossz emlékeket idéznek fel. A másik egyre szembetűnőbb jelenség, hogy a fiatalok a megörökölt lakásokat bérbeadják, vagy eladják. Az emeleti lakásokból pedig panziókat és más szálláshelyeket alakítanak ki új tulajdonosaik. Ha ez így megy tovább, hírmondó sem marad a tősgyökeres kisoldaliak közül, és én úgy látom, hogy ezzel szegényebb lesz a városnak ez a része – mondja Jan Pastor.

Későre jár az idő. Kilépünk a Kövér Egér ajtaján, és megköszönve ezt a különleges napot, lassan elbúcsúzunk sörtúravezetőnktől. A viszontlátás reményében válunk el. Derekasan kezet rázunk, s közben Jan Pastor arra biztat: jöjjünk csak minél gyakrabban, amíg lesz egy tisztességes kocsma a Kisoldalon, addig őt ott biztosan megtaláljuk...

Nekünk aztán nem kell kétszer mondani!