Ilyen volt a covid utáni Prága

Ötven koronás pilzeni, nappal is üres Károly híd, békebeli nosztalgia sörözés a helyi törzsvendégekkel. A koronavírus-járvány után akkor mentünk ki Prágába, amikor még alig akadt turista.

Borzi barátunk fejéből pattant ki a szenzációs gondolat, hogy akkor ejtsük meg a soron következő prágai sörtúrát, amikor gyakorlatilag még nincs turista a cseh fővárosban, és a kocsmák belső terei is éppen csak újranyitottak. Így aztán jó egy hónappal korábban találomra, leginkább a megérzéseinkre hagyatkozva  május közepén foglaltuk le a június 11-13-i hétvégét. Még izgulnivalónk is akadt, egyes hírek ugyanis csak június 15-re ígérték a teljes nyitást. (Persze a teraszokon is vidáman elüldögéltünk volna akár egész hétvégén de mégicsak más úgy útnak indulni, hogy az ember tudja: lehetősége lesz beülni a jellemzően terasz nélküli prágai klasszikusokba.)

11-én reggel aztán már azzal a nyugodt tudattal ültünk autóba, hogy a belterek is várnak ránk! A magyar-szlovák határon csak lassítottunk, a szlovák-cseh átkelőnél pedig mindössze két baráti szóra állított meg minket a cseh határőr. Amikor meglátta vigyorgó képünket és térdnadrágjainkat, tudatosult benne, hogy itt bizony pioneer pivoturistákról van szó, és mosolyogva jó utat kívánt.

És hogy milyen volt Prága idén június elején? - Tényleg turistamentes. És őszintén szólva elég különös volt az üres utcákon sétálni...

A cseh szón kívül gyakorlatilag nem hallottunk mást péntektől vasárnapig. A Károly hídon napközben is alig lézengett néhány ember, a kanyargós, szűk Karlova utcában korzózni lehetett, a Tigrisben a pincér maga ültetett le az asztalokhoz. (Hogy aztán két perc múlva zsúfolásig megteljen a hely.)

Egyébként sem akadt egyetlen kocsma sem, ahová nem lehetett volna elsőre beülni. A két portyázó csapatunkból összevont közös sörerőt meglátva azért az Ökör előtt dohányzó pincér erősen vakargatta a fejét. Csakhogy közben bent felszabadult egy asztal, így aztán nem győzte hordani a fenséges ökrös Kozeleket, kék-sajtós pirítóssal, virslivel, sajttal, és minden földi jóval, amit a nemrég újranyitott konyha kínált. (Négy fő/asztal szabálytól átmenetileg eltekintett, és hát egyébként is... elég nagyok azok az asztalok az Ökörben...)

Az Ökörből a Vízilóba mentünk, de úgy tűnt, nem lehet olyan rendkívüli körülmény, kontinenseken végigsöprő világjárvány vagy határzár, hogy itt a főterembe le lehessen ülni. Szerencsére a kapualjból jobbra nyíló kisteremben is jól (de még milyen jól!) csúsztak azok a fantasztikus Prazdrojok!

A Bocsokban ránk csodálkoztak, hogy külföldiként mit keresünk ott, majd egy alig tíztételes, egy oldalas, szó szerinti ét-lapot dugtak az orrunk elé. Étel-ital egyébként rendben volt, a kocsmának pedig kifejezetten jót tett a szellősebb vendégtér.

Ami viszont aggasztó volt, az a Rotundy vendégtelensége. Pénteken egyedül, szombaton este egy másik magyar baráti társasággal üldögéltünk az egyébként üres kiskocsmában, majd mire hazaértünk, meg is jelent a hír, hogy komoly összegű tartozások miatt be akarják zárni a helyet.

A Kolostori Sörfőzdében továbbra sem főzik a régi klasszikus IPA-t, az új pedig nem kárpótolt mindenkit a régiért. Ami viszont nagyon kellemes meglepetés volt az ötven koronás pilzenik prágai világában, és üdítő kivételként szolgált: az U Glaubiců, amelynek teraszán felkészülvén a Károly hídi átkelésre még legurítottunk néhány korsó 39 koronás kiváló PU-t…. A Pinkászban bizakodó mosollyal köszöntöttek, és a fogyasztásban nem is okoztunk csalódást, végül zárásként  U Parlamentuban  - bizonyára már a koncentrációhiány és a kialvatlanság okán - kiborult egy korsó sör is az asztalra. Mégsem szólt ránk senki.

Örültek, hogy ott vagyunk.

Ezúton is köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a prágai sörtúrák és a honlap elkészítése során segítségünkre voltak.

Kontakt: info.kukac.pragaisorozok.pont.hu