• H-V: 11.00-20.00

A prágai sörtúrák talán legizgalmasabb pillanata az, amikor az ember véletlenül akad rá valami új, érdekes helyre. Így történt ez legutóbb is, amikor a Kolostori Sörfőzdét és az Ökröt megjárva az Úvoz utca felé vettük az irányt a Várnegyedben.

A Facebook oldaluk februári állapota szerint végleg bezárt. Meglátjuk, hogy ez csak a élre vonatkozik-e, vagy tényleg.

Az Úvozról elénk táruló panoráma midig lenyűgöző, és az sem zavaró, hogy a girbegörbe prágai macskakövek már reggel óta harapdálják a cipőink talpát. Rutinosan vastag talpút húztunk, úgyhogy hiába próbálkoznak, de azért kitartóak. Lefelé menet az utcán elérjük „Az Előrefizetett kávéhoz” címzett népszerű sörözőt, amelynek kis cégérét még mindig körbefutja a zöld borostyán. Nem megyünk be. Kétszer is langyos sört adtak az elmúlt három évben, márpedig az ilyen megingások még a régi barátságokat is kikezdik.

A következő lépésnél azonban önkéntelenül is balra nézünk, és nem igazán hiszünk a szemünknek! Lehetséges volna ez? Pontosan az Előrefizetett mellett egy másik kávézó nyílt! Olyannyira közel, hogy még a címük is ugyanaz: Úvoz 6. Na, persze nem ettől jövünk igazán lázba, hanem attól, hogy az utcáról egy szempillantás alatt kiszúrjuk: itt bizony žateci sört csapolnak! Irány befelé!

Gyönyörű, dús habkoronával kerül elénk a párás korsó, gyakorlatilag egy hörpintésre végzünk vele. Jöhet a következő! Hasonló a sorsa annak is. Hamarosan pedig már bólintunk a harmadikért.

Közben kint szinte észrevétlenül szemerkélni kezd az eső, de nem ezért nem sietünk tovább. Egyszerűen csak úgy érezzük, ennél jobb helyen nem is lehetnénk. Ebben a kávézóban (ahogyan azt Prágában megszokhattuk) az emberek többsége sörözik. Egy törzsvendégnek tűnő hölgy a napi sajtót lapozgatja át korsózgatás közben, amott egy másik helyi vendég kutyájának fülét vakarássza. Vakargatás közben szelíd, elnéző mosollyal nézi, ahogyan a néhány csepp eső miatt riadtan szaladgálnak a turisták le-föl az utcán. Hát, nem jobb itt bent a kocsmában?! Dehogynem!

A boltíves söröző névadója, a zöld cserépkályha maga a pult! Hasonlóan szép söntést ritkán látni. Éppen a bejárattal szemközt van, már kintről megakad rajta az ember szeme. Fűteni sajnos nem fűtenek vele, de remek könyöktámasz, és kicsit olyan, mintha a nagymama kandallójánál üldögélnénk vasárnap délután.  Az utcára nyíló első helyiségben mindössze tíz-tizenöten férnek el, ez tehát a jó emberek sörözője (kávézója). Eggyel beljebb további három kis asztal, Prágát ábrázoló fekete-fehér fotók és egy hangulatos kis könyvsarok várja a betérőket. A polcokon muzeális kézi kávéőrlők, az ablakban egy régi írógép. Kicsit a béke szigete ez a napközben nyüzsgő prágai Várnegyedben.

A kiváló žateci sör mellé néhány harapnivalót is kínálnak, de ez nem a vaskos középkori lakomák helyszíne. A zónaadag kacsapástétom áfonyával és pirítóssal, valamint a sörsajtos pirítós ezzel együtt is jól hangzik. Sajttál és szalámis-sonkás tál szintén kapható.

A Zöld kályha nem szerepel az útikönyvekben, nincs tucatnyi csapolt söre, és sült kacsája sincs knédlivel, párolt káposztával, mégis őszintébb, prágaibb sok jól ismert régi helynél.  Egy pici, de barátságos söröző, ahol a csapolt sör mellett jól megfér a frissen főzött kávé és a hűtőből incselkedő házi sütemény.

Őszintén szólva ráfért már egy kis vérfrissítés a prágai Várnegyed sörözőire. Ha legközelebb erre járunk, - és jó embereket látunk odabent -, mi egészen biztosan betérünk újra. A többi már csak a nyájas olvasón múlik…