• H-Cs: 10.30-22.30
• P: 10.30-23.00
• Sz: 11.00-23.00
• V: 11.30-22.00

A szomszédos Rokytka patakról elnevezett evő-ivó létesítmény fontos bázispontja a Palmovka metróállomás környéki kocsmavilágnak.

A bejárat melletti járdán kék furgon várakozik, hátsó rakodótere nyitva, megérkezett a sörutánpótlás! A bent zajló fogyasztás komolyságát a legalább húsz ötvenliteres hordó jelzi várva, hogy beljebb tessékeljék. Beljebb tessékeljük magunkat mi is! Jobbra a csapszék fogad, amelyet sűrűn egymás közelébe húzódva féltve vigyáznak törzsvendégei. A csapost körül dongják, akár a méhek az anyakirálynőt. A tekintetek szerencsére nem szúrósak, csupán egy-egy elejtett félmondat, tétova fejvakarás jelzi, hogy nem igazán értik, mit is keresnek itt turisták. Mit keresnének? Pontosan ugyanazt, mint az itt lakók. Sört és élelmet, baráti szót, esős időben fedelet a fej fölé, jóféle kocsmahangulatot.

Bár példánk is azt mutatja, hogy egyelőre még szokatlan látvány errefelé a külföldi, már korántsem rendkívüli. Ha a prágai belváros zsúfolásig megtelik és utasoktól meghízva járnak a villamosok, az utcán pedig hosszan hömpölyög az emberáradat, a bátrabb utazók nem félnek a külvárosok irányába mozdulni, hogy egy kis helyhez és szusszanásnyi levegőhöz jussanak. A főként ipari panorámát nyújtó külváros, Libeň kerület is megkapja ebből a maga részét, pláne, hogy Bohumil Hrabal tisztelői is szívesen keresik fel az író életének nevezetes emlékhelyeit és kedvenc kocsmáit.

A Restaurace U Rokytky egyébként a különböző Prágával foglalkozó magyar fórumokon is jó értékeléseket kap, nem csoda, ha nő iránta az érdeklődés.

Ami pedig a mi érdeklődésünket illeti: három korsó tizenkét fokos Svijanyt rendelünk ki két főre, csakhogy ne kelljen állandóan szaladgálnia a pincérnek. A legdrágább sör (2018. elején) harmincöt korona, ezért már tizenöt fokos Svijansky Baront kapunk. A legolcsóbb pivo huszonhat korunka fél literrel, a többi huszonnyolc-harminc korona közötti egységért vételezhető. Ha a prágai óvárosi árakhoz viszonyítunk, elmondható, hogy már az első rendelésünkkor megtérült a metrójegyünk ára.

Enni marhahúslevest kapunk, a nappali étlapról pedig valami csirkefélét választunk a Csehországban szokásos gömbölyű, ipari krokettel körítve, durván reszelt sajttal szórva. Nem az a tíz ujjat is megnyalós lakoma, de miért nem voltunk körültekintőbbek a rendelésnél, kérhettünk volna gulyást, vagy cseh vadast zsömlés knédlivel például.

A kocsma egyébként egy légterű, „L-alakú”, néhány rácsos térelválasztóval teszik tagoltabbá. Jó magas a beltere, amitől kicsit menzaszerű. Maradunk még néhány sörre, a pincér már nem kérdez, csak szolgál.

Amikor társaságunk másik fele nyugtalanná válik, hogy már vagy másfél órája nem látta a Károly-hidat, szedelőzködünk. Nagyon jutányos árat fizetünk a fogyasztásért, és indulunk vissza a metróhoz. Nem mindenkinek kell azonban ennyire kapkodnia. A Palmovkánál U Jagusky néven pilzenis söröző működik (cím: Na Žertvách 28., H-V: 11.00-23.00), továbbá itt van az általunk már bemutatott Bar Napalmě hétsörös kocsma, vidám figurákkal, sörritkaságokkal.

(Ui: Mióta a Rokytkyben jártunk a hordókat - részben - tartályos sörre cserélték, a bútorzat, a lámpák és a söntés is megújult. A régi jó retró-menzahangulat ezzel már a múlté, de a többi erősségét - sörválaszték, ételek, árak - őrzi a hely.) Fotóink még a felújítás előtt készültek!