Sörözők

Libeňi kocsma-szlalom Bohumil Hraballal

Libeň (A rajt helyszíne: Zenklova 217. )

Megközelítés

  • H-V: 10.00-23.00

látogatások:

  • 2016. 07. 21.

„… afölötti örömében, hogy hivatalos igazolása van, hogy vérében nyoma sincs az alkoholnak, reggeltől iszik, és hogy meghív, hogy igyak vele, hogy megpróbálkozhatnánk a Nagy Szlalommal..."

„… afölötti örömében, hogy hivatalos igazolása van, hogy vérében nyoma sincs az alkoholnak, reggeltől iszik, és hogy meghív, hogy igyak vele, hogy megpróbálkozhatnánk a Nagy Szlalommal, amibe évekkel ezelőtt majdnem mindig beletört a bicskánk, csak egyszer mentünk át minden kapun. De én már elfelejtettem a Nagy Szlalomot, nem tudtam visszaemlékezni egyetlen kapura sem, így hát a barátom, akinek a nevét, mint mondtam, elfelejtettem, lelkesen magyarázta, hogy rávegyen erre a lesiklásra, hogy a Vlachovka-kapuval kezdjük, utána a Růžek következik, azután szépen le az Eldugott őrhelyhez, aztán átsiklunk a Myler-kapun, aztán irány a Címer-kapu, és mindenütt csak egy korsóval iszunk, hogy maradjon időnk átsiklani a Jarolímek-kapun, aztán meg egy sör a Láďánál és nyomban utána irány a IV. Károlyhoz, aztán egy meredek lesiklással a Világ Büfébe, aztán már lassabb tempóban a Hausman- és a Serfőzdéhez-kapun, aztán a síneken át a Vencel királyhoz, aztán átmegyünk a Pudil- avagy a Kroft-kapun, és aztán még átmehetünk a Douda- és a Merkur-kapun, és a célegyenest a Palmovkán vagy a Scholler-büfében érjük el, esetleg, ha még lesz rá időnk, a Horkýnál, vagy a Rokycany Városában fejezzük be...”

Bohumil Hrabal: Túlságosan zajos magány, Európa Könyvkiadó 1997. Fordította: Varga György

Ez volna tehát a legendás Hrabal-féle libeňi kocsmaszlalom! Lehet, hogy nem is jó a szó: nem is volna, talán inkább volt?

Sok éve már ugyanis, hogy objektív akadályba ütköznek a vállalkozó kedvű magyar sörbarátok, az író tisztelői, ha teljesíteni szeretnék valamennyi kaput, vagy akár csak szeretnék végigjárni a libeňi Nagy Szlalom összes állomását. A helyek többsége ugyanis egyszerűen megszűnt, bezárt, vagy régi, autentikus múltjához méltatlan formában működik tovább. Szerencsére azonban akadnak még túlélők, nincs minden veszve!

A szlalom egyébként térképészetileg nem más, mint leereszkedni Felső-Libeňből (Horný Libeň) a hosszú Zenklova utcán a Palmovka irányába - néhány kitérővel persze -, majd még a környéken az utolsó erőtartalékokat mozgosítva megkoronázni a szinte emberfeletti lesiklást.

Akkor nézzük is meg szép sorjában, mi lett a sorsa a libeňi Nagy Szlalom kocsmáinak!

A kezdő állomáson, a Vlachovka-kapuban (Restaurace Na Vlachovce, cím: Zenklova 217.) 2011 tavaszán jártunk, és nem is sejtettük, hogy először - és valószínűleg - egyben utoljára vagyunk a vendégei. Egy évvel később szállást szerettünk volna foglalni az étterem mögötti kempingben, de közölték, hogy bezárt az étterem és bezárt a kemping is. Pedig 2011-ben még tisztességes Budvart csapoltak, ám intő jel volt, hogy a kétszáz fős hospodának mi voltunk az egyetlen vendégei délután négy órakor. Menthetetlenül üres volt, kongott, mint a nagy harang. 2014 végéig még kinyitott bizonytalan időközönként, de a következő nyarat már nem élte meg. 2015 márciusában lekapcsolták a weblapját, amelyen azóta egyetlen mondat olvasható: „Az étterem technikai okok miatt átmenetileg zárva tart”. A hordóbejáratú Vlachovkából valószínűleg egyenesen az égbe emelkedtek fel régi vendégei, újak pedig nem érkeztek helyettük. Ez lehetett a veszte. Viszont az épület kívülről változatlan formában megmaradt. Igaz, szomjat nem olt, de egy fotót megér.

A Vlachovkából lesétálhatunk a Zenklova utcán a másodikként említett egységhez, Růžek-kapuhoz (Restaurace Na Růžku, cím: Zenklova 222.). Igazi ütött-kopott, élettől meggyötört sarki kocsma ez külsőre. Nem csoda, hogy bekerült a szlalomba. 2011-ben Krušovicét, Staroprament, és meglepő módon Dudákot is csapoltak. A törzsvendég asztalnál egy ijesztő, falfehér arcú bábú üldögélt magányosan, de beljebb akadtak valóságos, hús-vér sörfogyasztók is. A Na Růžkunak jó hangulata volt, jó benyomást tett ránk. A hely – jó eséllyel – még ma is nyitva tart. Aki arra jár, írja meg! UPDATE! (2016. július 27.) Egy kedves olvasónk jelezte, hogy a Na Růžku is elesett! A helyén egy kínai gyorsfalatozó működik, "Csirke olcsó, nagyon olcsó, jönni be!" jeligére.

Az Eldugott őrhely (Ztracená varta) már jó ideje rosszabb létre szenderült. Fitnesz és szolárium stúdió van a helyén, a Na Stráži tér 3-mas számú saroképületében.

A Myler-kapu nem más, mint Müllerék vendéglője (U Milerů), amely egyike azoknak az állomásoknak, amely ma is él és virul. Igaz, Restaurace Na Korábě néven fut jelenleg, de megmaradt tisztességes libeňi bázispontnak, vastag, terítetlen faasztalokkal, olcsó Gambrinusszal. (Cím: Zenklova 143.) Tessék bátran meglátogatni! A sorban következő A Címerhez (U Erbu) címzett ivónak legfeljebb a szép emléke jut a mai libeňi vándornak, helyén (Zenklova 36.) egy pizzéria üzemel (Budvart azért még ott is csapolnak).

Az 1874-ben alapított a U Jarolímkůval (Jarolímek-kapu) viszont megint szépíthetünk az összesítésben, hiszen ma is működő kerthelyiséges étteremről van szó, Gambrinus, Prazdroj és barna Kozel csapolt sörökkel. (Cím: Primátorská 40.) A Primátorská utca útba ejtése már csak azért is praktikus dolog a szlalom során, mert így levághatunk egy darabot a széles ívben kanyarodó Zenklova utcából, amíg el nem jutunk a következő állomásig, a IV. Károlyhoz.

A IV. Károlyhoz (U Karla IV.) is volt személyesen szerencsénk, de őszintén szólva nyomokban sem bukkantunk már hrabali-hangulatra. Hamburger-spagetti-csirke alapvetésen szerveződik a mostani konyha, a falakat narancssárgára meszelték, így egy sör (barna Krušovice) után inkább tovább indultunk. De tesztelje más is, hátha nagyobb szerencsével jár. Cím: Zenklova 92.

A IV. Károly után a lesiklás a Palmovka, és Hrabal egykori Gát utcai lakása (Na Hrázi 24.) felé veszi az irányt. A ház – az utca egyik felével egyetemben – már nincs meg, eldózerolták, helyén ma buszpályaudvar, az íróról elnevezett tér, valamint 1999-től egy egy Hrabal-emlékfal is található. A legendás Világ Büfét (Automat Svět) már csak Hrabal könyveit olvasva látogathatjuk meg, ahogy Hausmanék sörözője (U Hausmanů) is örök álmát alussza, Schollerék büféjéhez, A Sörfőzdéhez (U Pivovaru), a Kroftéknál (U Kroftů, másképpen U Pudilů) kocsmákkal együtt.

És akkor forduljunk most már rá a hajrára! A Vencel királyhoz (U Krále Jiřiho) nevű ivodának ugyancsak 2010 tájékán még sikerült elcsípnünk az utolsó, őszinte korszakát. Akkora füst és sötétség volt a kocsmában, hogy az sem lett volna csoda, ha bányászlámpával a fejükön közlekednek odabent az emberek. Nagyszájú, határozott, de a maga módján velünk mégis kedves pincérnő uralta a placcot. Megitatott, és meg is etetett bennünket rendesen. (Ugyan ki mert volna vele ellenkezni?) Szerencsére rosszul tudtuk, még mindig nyitva van, és az összes változás az elmúlt öt évben az, hogy lett lapostévé, wifi és darts tábla is. Ettől azonban még megmaradt korrekt libeňi kisvendéglőnek. Cím: Novákových 39.

A szlalom a Palmovkát elhagyva a Sokolovská úton folytatódik. A Palmovka-kapu (Na Palmovce, Sokolovská 192.) időközben drasztikus módon profilt váltott: Tsunami Sport Barrá avanzsált... Az U Doudů (cím: Sokolovská 204.) pizzériává alakult át, a Merkur meg kisuvickolt, tankos Staropramen pubbá (Hospoda Merkur). Egyedül a régi „Restaurace” neonfény maradt meg emlékeztetőül a ház homlokzatán. De a Merkur legalább söröző ma is! A Rockycany városához címzett kocsmát mi nem leltük, a Horký ellenben most is fogadja a vendégeket, és egy ilyen hosszú szlalom után az sem baj, ha bentlakásos gyógyászati tevékenységet is folytat. Az utolsó kapu neve nem más lett ugyanis, mint: Horkých Pivní Sanatorium… Cím: Koželužská 8.

 

A pragaisorozok.hu értékelése

  • Egy teli korsó
  • Egy teli korsó
  • Egy teli korsó
  • Egy teli korsó
  • Egy teli korsó

Ezúton is köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a prágai sörtúrák és a honlap elkészítése során segítségünkre voltak.

Kontakt: info.kukac.pragaisorozok.pont.hu