• H-Sz: 11.00-24.00
• V: 11.00-23.00

Az ilyen helyekért utazik az ember közel hatszáz kilométert Prágáig! A Hostinec U Vodoucha (magyarul „A Vízipókhoz” címzett vendéglő) kocsmai remekmű, autentikus kerületi sörszentély.

Kazay Tibor olvasónk ajánlotta figyelmünkbe a helyet, amelyre teljesen véletlenül bukkantak rá barátaival Žižkovban. Annyira szépeket írt róla, hogy megnéztünk magunknak mi is!

A Vízipókot ugyan csak tavaly februárban nyitották meg a Jagellonská és a Bořivojova utcák sarkán, de a legszebb prágai kocsmahagyományokat viszi tovább.

Belépve a söntésbe először a csillogó sörcsapon akad meg az ember szeme. A falakon fent, szárított komló fut körbe, az aktuális csapolt sörkínálatot pedig krétával írják fel a fekete falitáblára. Terítetlen, klasszikus faasztalokhoz telepedhet le a vendég, amelyeken retró porcelán söralátétekre érkezik meg a frissen habzó serital.

Bár először járunk itt, egy szempillantás alatt úgy érezzük, hazaérkeztünk, innen felesleges ma már bárhová máshová elindulnunk. És ez az érzés csak fokozódik, amikor kiderül, hogy kilenc fajta sört tartanak egy időben a csapon az U Vodouchában, ráadásul valamennyi kisebb vidéki főzde terméke. A kínálat havonta változik, így mindig újabb és újabb remekművekkel ismerkedhetnek meg a žižkovi sörbarátok. Ismerkedjünk mi is!

Első új barátunk a Vysoký Chlumecben főzött, tíz fokos Princ Max, aztán jönnek sorban (sörben) a többiek: a tizenkét fokos, félbarna nová pakai Granát, a tizenhárom fokos, ugyancsak Chlumecben készülő Démon, a Pivovar Podkováň tizennégy fokos különlegessége, valamint Jihlava büszkesége, a tizenhat fokos Čertovský speciál. Sörözgetés közben kezünk ügyébe kerül az étlap. A „Jídelní listek” többek között rántott szeletet kínál, amelyet kifejezetten zsírban sütnek meg és házi krumplisalátát kínálnak mellé. Kérünk is egyet, ám kiderül, hogy a házi burgonyasaláta éppen elfogyott. Annyira népszerű ugyanis, hogy nem győzi készíteni a konyha – magyarázza a csapos. Így aztán megegyezünk egy klasszikus krumplipürében, és hamarosan érkezik is a rendelés. Az étel oly finom, hogy a pultos úriember és a kipillantó szakácsnő általános megdöbbenésére kérünk még egy adaggal. Mellé a Zlý Časy-ban megismert Ježek (Sündisznó) söröcskét rendeljük a csapról, hogy szomjan ne maradjunk.

A hűtőkben további finomságokat kínálnak! Elvitelre vásárolhatunk pazar házi pástétomokat, zsírban eltett töpörtyűt és pácolt camembert sajtot. Ugyancsak elvitelre további vidéki főzdék sörei sorakoznak a szomszédos hűtő polcain. Szerény estebédünk elköltése után körbenézünk a két belső teremben is. Az egyik falon egy örök érvényű igazságot megfogalmazó táblát pillantunk meg: „Aki hamarabb jön, többet iszik!”. Hamar belátjuk, kár volna ezzel az állítással vitába szállni, és a következő látogatás előkészítésekor is észben tartjuk majd a jó tanácsot.

Az U Vodouchában minden vendég mosolygós és elégedett, kivéve az oroszok. Éppen most léptek be, s bár több asztal is szabad, pultosunk nem talál számukra ülőhelyet. Látványosan széttárja a karját, és arra hivatkozik, hogy minden hely foglalt. - Hiába van pénzük, ha egyszer nem tudnak viselkedni! - sóhajt fel sokatmondóan a csapos, amikor a nem kívánt látogatók becsukják maguk mögött a bejárati ajtót.

Minket szerencsére marasztal és megnyugtat, hogy máskor is szívesen lát, jöjjünk minél gyakrabban. Sőt, tréfás kedvében megkérdezi: szóljon-e a szakácsnőnek, hogy kezdje sütni a harmadik adag rántott szeletet? Az talán már túlzás volna, de ha már így marasztalnak, kérünk még egy kanyar sört. Hiába, kötelességünknek érezzük e helyütt is óvni és ápolni cseh-magyar sörbarátságot. Bár mostani látogatásunkkor sem Kereszteshátú barátunkkal, sem Csibor bácsival nem futottunk össze az U Vodouchában, ez a prágai Vízipók is csodapók!