• H-V: 11.00-20.00

Most érdemes a Pivovar a Restaurace Vojanův dvůrba menni, ha jó, helyben készült sört akarunk inni Prágában.

Őszintén szólva megkönnyebbülés hosszú idő után végre egy olyan prágai sörfőzdéről írni, amelyről bátran állíthatjuk: ide bármikor szívesen visszatérnénk. A sörök nem egyszerűen jók, hanem nagyon jók, nem kell mentegetni őket, vagy fakuló arccal várni, hogy vajon mi is megérezzük-e a nyelv tövén a korty vége felé felbukkanó narancsos, enyhén citrusos ízjegyeket, amiket végül cseppnyi korianderes felhang zár le.

Az ember ezekbe a sörökbe egyszerűen beleharap, mert ünnep minden kortya, nagyon finom és zökkenőmentesen csúszik le a garatban, a habja meg úgy remeg, akár a nagymama hideg spejzba kitett kocsonyája. Az utolsó korty ugyanazt az élményt nyújtja, mint a legelső, nem unják el magukat, nem tompulnak az ízlelőbimbók. És, ha még nem mondtam volna, mindezeket az erényeket egy sima alsó erjesztésű tizenkettes ászok sör, a "Malostranský ležák" tudhatja magáénak.

De persze van más sörük, a 2018-as nyitás óta hat-hét fajtával rukkoltak eddig elő, ám ez nem jelenti azt, hogy a sörözőben ezekből kettő-háromnál több egyszerre csapon lenne. Kóstolási lehetőség sincs – szabadkozik a felszolgáló, és a poharak is szigorúan négydecisek, hiába is kérnénk nagyobbat, netán kisebbet. Itt azzal kell dolgozni, ami van. Na, de ha ilyen söröket csapolnak, békülékeny lesz az ember. Ezúttal történetesen a „Rubinovy speciál” nevű pivójuk elérhető még, remek itóka ez is, a többit meg kóstoljátok meg ti.

A főzdéhez tartozó éttermet egyébként nem véletlenül hívják „Formankának”: valóban fogadóra emlékeztet, kellemes tónusokkal, fa berendezéssel, ahol hamar otthonosan érzi magát az ember. A középkori prágai püspöki székhely 13. századi eredetű épületében járunk, a falaknak, boltíveknek itt tekintélye, súlya van.

Tavasztól őszig jelentős méretű, háromszáz fős kerthelyiséget üzemeltet a Pivovar a Restaurace Vojanův dvůr. Éppúgy, ahogy mi is, bizonyára sok magyar turista elsétált már előtte, amikor a Lužického semináře utcán csatangolt errefelé. Mostantól viszont érdemes már megállni is, és betérni ide.

Azt, hogy a sörfőzést itt komolyan gondolják, jelzi, hogy az udvari bejárattól rögtön jobbra egy külön főzdeházat alakítottak ki, komoly alapterülettel. Pedig telente jóval szűkösebb a  Vojanův dvůr férőhely-kapacitása, így aztán lehetett volna itt akár egy hetven férőhelyes különterem is, de nem, ők a sörfőzés mellett döntöttek. És milyen jól tették.

A változatlan minőségű sörökhöz és a hosszú távon is sikeres működéshez már csak saját, jól felfogott érdekünkből is őszintén sok sikert kívánunk. (Azért megnézzük majd a helyet a főszezonban is, vajon hogyan boldogul a személyzet, a sörcsap és nem utolsósorban a főzde a három-négyszáz napi vendéggel és a hozzájuk tartozó fogyasztással.)

És ha már itt járunk, feltétlenül nézzük meg Prága egyik rejtett csodáját, igazi kincsét, a szomszédban található, és szintén a Lužického semináře utcáról nyíló Vojanovy Sady-t. A magas fallal körülölelt kert a csend, a nyugalom és a béke zöld szigete a Kisoldal nyüzsgő forgatagában, piciny dísztóval, pávákkal, rózsabokrokkal, fákkal, pihenésre kitalált padokkal.

Ha pedig a parkban erőt gyűjtöttünk, egyszerűen sétáljunk le a szemközti Moldva-partra, ami itt egy pici részen olyan szabadon folyik, ahogy a Jóisten megteremtette. Üljünk le a homokos parton valamelyik fűzfa árnyékába, és csodálkozzunk rá, hogy ez is Prága belvárosa.