• H-V: 14.00-01.00

(Az egységben 2014-ben csapolták ki az utolsó korsó Gambrinust. Nagy kár érte, hiánya jelentős...) Holešovice kerületben csavarogva bukkantunk erre az ötöd osztályú, füstös kiskocsmára, ahol hideg a sör és a kopott asztalokon pöndörödik a terítők sarka. Aki szereti az ilyen helyeket, ki ne hagyja a Malá Hospůdkát!

Minden városnak, kerületnek van legalább egy sajátos bájjal és hangulattal bíró, őszinte „kispiszkosa”.

Mi ezúttal Holešovicében, a Veletržní 40. szám alatt találunk egy ilyen klasszikust. Már az utcai megállító tábla is több, mint hívogató, ugyanis nemes egyszerűséggel ez áll rajta: Gambrinus 19.-, Rum 19.-. Értékeljük az ilyen díjszabást!

Este fél tizenegy van, amikor megérkezünk. Hosszú volt a nap mire Holešovicéig eljutottunk, barokkos túlzás volna azt állítani, hogy a kiszáradás határán állunk. Szerencsére a pincérnő sem marad el sokkal mögöttünk. Bizonyos jelekből úgy tűnik, a vendégeken túl saját pohara légtelenítésére is fordított némi időt. Nem baj, ez csak fokozza a közvetlenségét! Máris érkezik a Gambrinus, hamarosan pedig a következő. Itt nincs idő tétlenkedésre.

A söntés klasszikus, a teljes berendezést pedig négy asztal és a hozzájuk tartozó székek jelentik, nem is beszélve a pulton valószínűleg évek óta egy helyben könyöklő sörtársról. Az enteriőrt barna lambéria és néhány kép, illetve nem működő órák teszi teljessé a falakon, a kocsma éke pedig egy „Sicília” feliratú falvédő és térkép elegye éppen a sörcsap alatt. Hogy Prága közepén miért éppen Olaszország és Szicília, az rejtve marad számunkra.

Éppen szemközt velünk, a bejárati ajtótól balra a kocsma megbecsült törzsvendége iszik. A pincérnőtől tudjuk meg, hogy minden nap nyitásra, vagyis délután két órára érkezik, és minden nap óramű pontossággal tizenkét korsó sört fogyaszt el. A személyzet dolga annyi csupán, hogy után töltse a kriglijét, amikor pedig elérkezik az egy tucathoz, jelezze. Ezen a napon éjjel tizenegyre érkezett el ez a pillanat, így hősünk lassan szedelőzködik.

Indulunk mi is, mire a felszolgáló kisasszony dorgálva kérdezi: csak nem a szemközti sörözőbe sietünk annyira, mert akkor vége a barátságnak. Megnyugtatjuk, hogy szó sincs ilyesmiről, pusztán csak fáradtak vagyunk, mert a mi fogyasztásunk már jóval tizenkét korsó fölött jár ezen a napon. Erre némileg megenyhül, de azért kissé gyanakodva méreget.

Hogy hűségünket bizonyítsuk, másnap délután visszanéztünk a Malá Hospůdkába. Minden és mindenki a helyén. A tucat sörös és a könyöklős törzsvendég is aláírta már a jelenléti ívet, a pincérnő is újra serénykedik. Üdvözöljük egymást, és már nem is kérdezik, egyszerűen csak elénk teszik a két korsó Gambrinust.