• H-V: 11.00-24.00

Teniszlabda nagyságú, vajpuha májgombóccal tálalt házi marhahúsleves, pompás erdei gyümölcsös palacsinta és Prága egyik legjobb pilzenije. Tartsanak velünk a Na Urale étterembe!

Micsoda szerencsések ezek a prágaiak! Amerre jár az ember a cseh fővárosban jobbnál-jobb vendéglátóhelyek szegélyezik útját. Ki tudja a helyiek tisztában vannak-e vele, hogy tenyerükön hordozza őket a Jóisten.

A Restaurace Na Urale-ban is sokkal többet kaptunk, mint amit reméltünk. Házias vendégtér, vastag rámájú antik képek a falon, asztal fölé hajló rézlámpák, a hajópadlón szép mozaikos szőnyeg, slusszpoénként pedig egy hajókormány. Új kialakítás, mégis a polgári időket idéző miliő, ahol dédapáink is szívesen megpihentek volna sétapálcájukkal, vastag bajszukat ékesítve a hófehér sörhabbal, miközben átlapozzák a napi sajtót.

A Na Urale-ben a pincér mosolyog és kedves. Kedvessége és előzékenysége egyetemleges. Valamennyi vendégre kiterjed, azokra is, akiket most lát életében először.

Mint bennünket.

Marhahúslevest rendelünk, egyetlen májgombóc tűnik fel benne. Mondanánk, hogy árválkodik, de ez a májgombóc akkora, hogy elfoglalja a fél tányért. A zöldségek fölé magasodva méltóságteljesen gömbölyödik aranyszínű zsírkarikáktól körülölelve, az íze pedig lenyűgöző.

Kora délután nem is terveztünk egyebet, de a leves annyira jó, hogy nyilvánvalóan tesztelnünk kell, vajon nem csupán a véletlenek szerencsés összjátékának köszönhetően került elénk ez a költemény. Egy palacsinta éppen még belefér az étlap végéről. Ha van, akkor itt majd kibújik az a bizonyos szög a zsákból. Nem vagyunk különösebben édesszájúak, de a palacsinta is telitalálat. Erdei gyümölcsök borítják mélyvörös mártásban, a tésztája még forró, az melegíti a belsejébe töltött, házilag készült vaníliafagylaltot, a mellé járó krémes tejszínhabon friss mentalevél zöldül. Nem akarunk pontozni, de a valaha elköltött tíz legjobb prágai ebédünk között egészen biztosan ott a helye a mostaninak, méghozzá a tízes lista első felében.

Elbúcsúzunk a levestől és a desszerttől, mert ha még nem jeleztük volna, a pilzeni sör is kitűnő itt a Na Urale-ban, ezt is illő újra bevizsgálni. Csak azért nem csapolt úněticeit kérünk, mert előző állomásunk történetesen éppen az Úněticei Sörgyár volt, és különben is egy ilyen helyen talán maradjunk a klasszikus ízeknél.

Itt is és most álljon meg az idő - kívánjuk halkan felsóhajtva, a hasunkat simogatva, tudva, hogy hasonló élményben csak ritkán részesül az ember. Persze nem a már említett helyiek, akik megtöltik a nyári teraszt, és lehet, hogy éppen a tér túloldaláról, vagy a szomszédos utcából ugrottak be napi jó szokásuk szerint.

A prágai Bubeneč kerület a meglepetések földje, és mi is tehetünk azért, hogy jó szerencse érjen: ehhez elég elindulni és felfedezni csendes utcáit, majd beülni például a Hospoda Na Urale-ba.